Néhány sportot kipróbáltam már életem során, de valahogy egyik sem fogott meg úgy igazán. Túl gyakran nem fordult elő velem, hogy epedve vártam volna az edzést, pedig azért egyiket-másikat élveztem. A tenisz például mindig is közel állt hozzám, és síelni is szeretek, de mindig úgy éreztem, hogy nem találtam meg a számomra megfelelő mozgásformát. Csodáltam azokat az embereket, akik rajongtak egy sportért, és semmi pénzért nem mondtak volna le róla. Én pedig alkalomadtán kipróbáltam valami újat, és miután elhatároztam, hogy azt rendszeresen fogom csinálni, jól abba is hagytam hamar. Ezekkel mind egy probléma volt: az eszemmel próbáltam rávenni magam, csak azért, hogy csináljak valamit, nem pedig szenvedély volt. Természetesen ez a blogbejegyzés nem született volna meg, ha még mindig ezen a szinten lennék. Még nincs fél éve, hogy rátaláltam arra, amire végre én is azt mondhatom, hogy a szívemmel választottam, és jól döntöttem. Igazi szerelem köttetett köztem és a tánc, pontosabban a street dance között. Számomra ez az első olyan mozgásforma, amire nem sportként, hanem szenvedélyként tekintek. Nem úgy megyek edzésre, mint anno a fitness terembe. Várom, hiányérzetem van, ha elmarad az óra, és olykor kifulladásig gyakorolok otthon is a táncteremhez képest igencsak kicsi tükör előtt (tervben van a nagyobb tükör beszerzése). Örülök annak, hogy próbálkoztam, kísérletezgettem, mert végül sikerült megismernem azt, ami igazán nekem való. Szóval, ha egyelőre te is húzod a szád, amikor battyogsz le az edzőterembe, akkor azt javaslom, nézelődj, érdeklődj, próbálj ki új dolgokat, akár olyanokat is, ami korábban eszedbe sem jutott! Ha figyeled a tested és az érzéseidet, akkor rá fogsz találni arra, ami aztán a szenvedélyeddé válik!

Alexa

Hű, ez a street dance nagyon jól hangzik, én egyelőre még a step aerobikkal szenvedek

Én most a pilatesszel barátkozom, és csak ajánlani tudom, főleg annak aki a kevésbé dinamikus mozgást szereti inkább XD