Te mire gondolsz, amikor azt hallod, “ünnepek”? Az ajándékozásra? A sütésre-főzésre? Esetleg a szépen feldíszített lakásra? Nekem bizony az ünnepek hallatán kiemelkedő helyen szerepel gondolataim között a pihenés, és az az állapot, amikor több napom van arra, hogy csakis én döntsem el, mikor mit akarok csinálni. Ha úgy tartja kedvem, egész nap lustálkodom, de ha épp mehetnékem van, akkor fogom magam, és sétálok egy nagyot. A családomat azzal riogatom, hogy 24-én befekszem az ágyba, és 31-ig ki sem kelek onnan. Persze a kikapcsolódásnak valószínűleg nem ilyen passzív módját fogom választani, ám azt vallom, hogy legalább egy nap totális semmittevés mindenkinek kell ilyenkor. Egy kis olvasás, filmnézés, szépítkezés, de ha épp arra van szükségünk, akkor akár az alvás-evés-alvás-evés program is megfelelő lehet egy nap erejéig. Csupa olyan dolog, amitől kikapcsol az agyunk, és kikerülünk a mókuskerékből. Utána pedig jöhet bármi, ami szintén kellemes: egy félnapos wellnessprogram valamelyik közeli hotelben, egy kis testmozgás, hatalmas séta a természetben vagy traccsparti a barátnőkkel, a lényeg, hogy jól érezzük magunkat, és pont azt tegyük, amihez éppen kedvünk van. Ezzel a módszerrel nekem mindig sikerül feltöltődnöm annyira, hogy aztán nagy erőkkel, várakozással és reménnyel induljak neki az újévnek.

Te mit szoktál csinálni az ünnepek alatt?

Alexa

Ma leesett az első hó, ami ugyan nagyon szép, és „hurrá, idén kivételesen havas karácsonyunk lesz” felkiáltással nyugtázzuk a dolgot, de azért lássuk be, nem kicsit nehezítik meg az életünket a karácsonyi stressz mellett a röpködő mínuszok.

Én ugyan kissé beteg tradícióként már novemberben beszereztem az ajándékokat, mivel képtelen vagyok a túlzsúfolt bevásárlóközpontokban küzdeni a leharcolt készletek utolsó darabjaiért, de ez a szokás viszonylag kevés ismerősömre igaz. Sosem akarjuk, de valahogy mindig az utolsó pillanatra maradnak az ünnepi előkészületek, mert ha már az ajándékok megvannak, akkor is be kell szerezni a fát, a dekorációt, az ételeket, a szaloncukrot, és még ki tudja, mit nem. Ilyenkor a családban is nagyobb eséllyel esünk egymás torkának, mert valamiért a szeretet ünnepe néha átvedlik egy „ereszd el a hajamat”-versenyfutássá.

Jó lenne ilyenkor kicsit megállni, relaxálni, és visszanyerni a nyugalmunkat, hogy a szilveszteri bulira ne legyünk annyira lestrapálva, hogy már tíz órakor bőszen aludjunk egy minél közelebbi ágyon. Nekem tavaly például bevált az, hogy elküldtük öcsémmel anyukánkat otthonról, és feldíszítettük a karácsonyfájukat, rendet raktunk, kitakarítottunk, és anyukámat ezzel nagyon boldoggá tettük, így a karácsony már egyből sokkal békésebben indult. Szóval ha már család, akkor próbáljuk levenni kicsit a terhet a másikról, és ha már úgy érezzük, hogy felrobban a fejünk, inkább vegyünk egy forró fürdőt és nyugodjunk meg.

Zita

Ünnepi sorozatunk következő részében a karácsony és a stressz kapcsolatáról olvashatsz bővebben!

A szexisen hanyag pasikról már írtunk, de mi a helyzet az igazán nehéz esetekkel? Akik öntörvényűek, saját szabályok szerint élnek, és nem hagyják, hogy valaki gyökeresen felforgassa az életüket. Az alkalmazkodás nem az erősségük, még akkor sem, ha közben odáig vannak választottjukért. Azt mondod rájuk, hogy idegesítőek? Pedig mi, csajok gyakran esünk az ilyen pasik csapdájába. Ők nem rajongó típusok, és még ha szívük hölgyével van is dolguk, akkor is ritkán mutatják ki érzelmeiket. A kulcsszó a „ritkán”, hiszen olykor-olykor mégis elcsípünk tőlük egy szeretetteljes szót, egy kedves gesztust, vagy rájövünk, hogy figyelnek ők ránk, csak ügyesen titkolják. Talán pont ezért nem hagynak minket hidegen, mert folyton várjuk azokat a ritka alkalmakat, amikor egy picit megnyílnak előttünk, és megvillantják, hogy mi van legbelül. De ezt kierőszakolni nem lehet tőlük, és sosem annyira elfogultak, hogy akár csak egy kicsit is változtassanak véleményükön. Éppen ezért szinte mindig nekik lesz igazuk, és ha nem engedsz, akkor bizony hosszú és komoly vita kerekedhet a legártatlanabb csevejből is. Lehet, hogy sokat gondolnak rád, de te úgy érzed, hogy csak és kizárólag a saját teendőikkel és gondolataikkal vannak elfoglalva. Pedig az ilyen srácoknak is van lelkük, csak őket úgy kell elfogadni, amilyenek. Hogy aztán idővel mégis képesek-e alkalmazkodni ők is a te igényeidhez - és nemcsak te az övékhez -, azt csak az idő és a kitartásod dönti el. A puding próbája az evés, ugyebár…

Alexa