This is it. Mondta Michael Jackson azon a sajtótájékoztatón, amin utolsó turnéját jelentette be az embereknek. Ám a koncertsorozat helyett filmet kaptunk, egy olyan ízelítőt a próbákról, ahol nemcsak a pop királyának felkészülésébe pillanthattunk bele, de egy kicsit a lelkivilágába is. Azt már eddig is tudtuk, hogy Jacko zseniális előadó és maximalista volt, de a mozi még inkább láttatni engedte profizmusát, kedvességét, a belőle áradó rengeteg szeretetet és bizony gyermeki énjét is. Ez utóbbi azokban a képsorokban tükröződött leginkább, amikor Jackson nyalókával a szájában kíséri figyelemmel az egyik elképesztő felvételt a sok közül. Az biztos, hogy ez a turné világszenzáció lett volna - a Thriller 3D-s feldolgozása, az Earth Song-hoz készített videó, ami a szám végén a valóságban is megtestesül a színpadra beguruló markológép formájában, a Jackora jellemző ösztönös, dinamikus tánc, az érzelmektől fűtött zenék és még rengeteg lenyűgöző dolog mind hozzájárultak ahhoz, hogy valami olyan szülessen, ami igazán nagyot szólt volna. Van ebben valami sorsszerűség, hogy Jackson pont egy olyan visszatérés előtt ment el, amin az egész világnak megakadt volna a szeme. De mint a legtöbb nagy ember, ő sem hétköznapi módon búcsúzott tőlünk…

Nézzétek meg ti is a This is it-et, amit október 28-tól két hétig vetítenek a mozikban! A film végén meghallgathatjátok Jacko egyik legfrissebb szerzeményét is, ami a napokban látott napvilágot.

Alexa

Sziasztok!

Meg kell, hogy osszam veletek ritkaságszámba menő, pocsék szerelmi életemet. Nem túlzok, tényleg szörnyű.
2 éve szerelmes lettem egy fiúba, a fiú miattam otthagyta 2 és féléves kapcsolatát, naiv voltam, hittem neki. Elhagyott. Hónapokig szenvedtem utána, megesküdtem, más nekem nem kell, szerelmes többé soha, semmi pénzért nem leszek. Tévedtem.

Egy barátnőm által bekerültem egy új baráti körbe. A társaságban volt egy punk-rock zenekar, 4 imádnivaló fiú, tényleg jó barátaim lettek. Barátnőm az énekes fiúval járt, szakítottak, és én a társaságban maradtam, a barátnőmről kiderült, hogy imád hátbatámadni embereket, úgy használni mindenkit, hogy csak neki legyen jó. A volt barátja, az énekes fiú, az egyik legjobb barátom lett, nem gondoltam, hogy van fiú és lány között barátság, de mi rácáfoltunk. Őszinte, igaz jó barátom ő a mai napig.
A zenekarból először a dobos fiú tetszett meg nekem, ma már nem értem, hogy lehetett ez, de a dobos fiú összejött egy épp Egyiptomból hazatérő lánnyal, aki frissen csöppent közénk.
Gondolhatjátok, a lány nem volt  szimpi…ezek vagyunk mi, néha dög lányok! Ez a lány mára a legjobb barátnőm lett, olyan ember, akire bármikor számíthatsz, felhúz a földről és leporol. Most is ő tartja bennem a lelket, mert még kevés vagyok hozzá, hogy tartsam magamban a jól megrágcsált és kiköpött lélekcafatkáimat. 

 Én erős csajszi, független és kemény…voltam. Addig, amíg a zenekar egyik gitárosával nem szakított, 5 év után  - különös kegyetlenséggel - a barátnője. Ezzel a fiúval néztük egymást már egy ideje, de ez a fiú más volt, mint a többi. A lány kiment külföldre dolgozni, de ő végig hű maradt a lányhoz…a lány nem maradt hozzá. A szakítás után egy héttel ez a fiú felvett engem msn-re, rengeteget beszélgettünk, 2 hétre rá már együtt voltunk.

 Úgy bánt velem, mint egy királynővel. A tenyerén hordott. A sok csalódás után nekem ez fura volt, de örültem neki. Nehezen nyíltam ki neki, de kinyíltam. Nem foglalkoztam az óva intésekkel, hogy ennyi idő alatt nem lehet feldolgozni ennyi évet. 5 hónap. Nem tűnik soknak, de nekem ez volt a világ. Megtanultam igazi kapcsolatban, szimbiózisban élni valakivel. Szerelmes lettem, megint. De ő elkezdett csúszni a lejtőn.
Láttam a jeleket, és próbáltam segíteni, de nem akarta. 5 hónap után jött rá, hogy egyedül kell lennie. Hogy nem tud most együtt lenni velem, mert bántott, és bántana és azt soha nem akarná. Szünetet akar. Ezt mondta. Többször is. De kérdem én, mégis mennyi ideig tart az a bizonyos szünet? Gyáva volt kimondani, hogy vége?Hülye voltam? Igen! De én már csak ilyen vagyok, nem gondolkoztam, boldog voltam. Nagyon.
És most itt maradtam egyedül, szerelmesen, összetörve. Újra kell építenem mindent magam körül. Mert eddig rá építkeztem, de ez a vár összedőlt.

21 éves vagyok, és házasságellenes. De ehhez a fiúhoz hozzámentem volna.
Mostanában sok Cosmót olvasok. Terápiás jelleggel. Köszönöm.
Legyetek jók!

Orsi, Eger

Drága Cosmopolitan!

Imádom ezt az újságot. Hónapról-hónapra figyelem a lapot, nehogy lemaradjak róla. 2001 óta gyűjtöm a Cosmót. Már van 106! Köszönöm nektek, hogy vagytok nekem. Még soha nem találtam olyan újságot, ami ennyire közel állna hozzám.

Elmesélek erről egy rövid kis történetet.
Nemrégen költöztem a testvéremmel új helyre és a költözés miatt a Cosmókat egy dobozba helyeztem el, hogy meglegyen az összes egy helyen. Ráírtam a dobozra, hogy Cosmopolitan. Hát a 100 szám rettenetesen nehéz!

A lepakolás még könnyű volt, mert csak 8 lépcsőfokot kellett lefelé jönni, de a doboz felcipelése nem volt könnyű dolog. Az ajtóban csak annyit hallottam: “Ez a Cosmós doboz rettenetesen nehéz, de ha nem viszem fel, a gazdája nem fog neki örülni! ”

Végül hárman hozták fel a dobozt. Mindenki vitte, de csak egy szintet. Másnap a Cosmós dobozról beszéltek a srácok. Nem értették, miért olyan fontos ez nekem, így közösen megvették az aktuális számot. Persze rájöttek, nekem ez az életem, én ezzel a magazinnal leszek teljes.

Remélem, meglesz a 200. és akár az 500. számom is!

További sikereket kívánok: egy rendszeres olvasótok, Anett

Nagyon ritkán vagyok beteg, az évi 2-3 alkalmat meg hajlamos vagyok könnyen elfelejteni. Két hónapja lelkesen szedek egy vitaminkészítményt, amit finoman szólva is mindenhatónak hittem… eddig. Nem túl kellemes, amikor 30 fokból hirtelen 5 lesz, az meg főleg nem kellemes, ha az embert munkába menet telibe találja szakadó esőben az út szélén egy autó, és úgy elázik, mintha bedobták volna a Dunába. Velem pont ez történt két napja. Tegnap már nem tudtam aludni, köhögtem, nem kaptam levegőt, de igazán mára tetőzött a nátha a szervezetemben.

Nem igazán tudok mit kezdeni a betegséggel. Orvoshoz csak akkor mennék, ha haldokolnék, gyógyszert pedig csak akkor veszek be, ha már kaparom a falat. Meg valamiért úgy vagyok vele, hogy oldja meg az immunrendszerem, az a dolga. (Nem ajánlom senkinek a módszert!)

Amikor viszont beteg leszek, hirtelen nagyon meg tudnám becsülni az egészséget. Amit alapból természetesnek veszek. Alapból nem köhögök egész nap, nem ráz a hideg, és még nyelni is tudok, az állandó orrfújásról nem is beszélve. Aztán persze felvetődik bennem, hogy nyomom magamba a vitaminokat, a gyümölcsöket, heti háromszor edzem, mégis megbetegedhetek? Úgy tűnik meg. Úgyhogy mostantól jöhet a télikabát (nem a derékig érő bőrkabát 5 fokban), a meleg italok és a fokozott elővigyázatosság. Ha nem akartok ti is az én sorsomra jutni, akkor az előzőeket melegen ajánlom!

Zita

Te milyen környezetben nőttél fel? Belvárosi, utcára néző lakásban, ahol teljesen hozzászoktál a mindennapos zajokhoz - autók, buszok, dudálás, óránként egy szirénázó autó -, vagy csendes helyen, ahol legfeljebb a madárcsicsergést lehet hallani? Akik hangos környezetben élték gyerekkoruk nagyrészét, azoknak általában már fel sem tűnik a zaj zavaró hatása. Sőt, valaki olyannyira “zajfüggő” lett, hogy síri csendben már el sem tud aludni. Pedig a mindennapi zajnak, akár hangos, akár nem, sok életminőséget károsító hatása van. Én például egy olyan, kertre néző házban nőttem fel, ahol a kutyákon, madarakon kívül legfeljebb néha az udvarban füvet nyíró vagy éppen valamit szerelő szomszéd zaját hallottam. Éjszaka csend honolt mindenhol. Ehhez képest most Budapest egy igen forgalmas útja mellett lakom, ahol gyakorlatilag az összes közlekedési eszközt hallani lehet - a repülőt is beleértve. Nagyon is érzem a különbséget, és már alig várom, hogy újra egy nyugodt helyen lakjak. Sajnos civilizált világunkkal együtt jár a nagyfokú zajszennyezés, ami rendkívül rossz hatással van az emberre és az állatokra egyaránt. Ha tehát zajos részen élsz, akkor igyekezz minél több időt tölteni csendes, nyugodt helyen, ahol nem zavar be a busz vagy a mentők hangja, ahol elmélyülhetsz a gondolataidban, vagy akár ahol aludhatsz egy kicsit. Menj ki egy olyan erdőbe, parkba, ami nem forgalmas út mentén van, ahol el tudsz szakadni a hétköznapi zajoktól. Hallgasd helyette a levelek susogását, és télen se zárkózz be a lakásba a hideg miatt! Néha ugyanis mindannyiunkra ráfér a csend és a nyugalom…

Alexa