Sosem értettem, miért vannak olyan időszakok az ember életében, amikor minden szinte magától megy, nap mint nap boldogságban fürdünk, majd egyszer csak tönkremennek a dolgok… De nem egy dolog, hanem szép sorjában minden. És amikor már teljesen padlón vagy, és azt hiszed, innen már képtelenség felállni - szép lassan mégis elkezded összeszedni magad. A hullámvölgyek nem szükségszerűek, mégis periodikusan meglátogatnak szinte mindenkit.

Ha már muszáj így élni, akkor elég romantikus felfogásom van ezekről a mélypontokról: hiszem, hogy mindent lehet jobban csinálni, hogy lehet változtatni és igazából tényleg csak akarni kell, és össze lehet magunkat kaparni - igen, a legmélyéről is. Hogy mennyi idő és mennyi áldozattal jár, az persze személyenként változó. De egy biztos: amíg magunkkal nem vagyunk békében, addig egy másik emberrel nem igazán tudunk mit kezdeni, annak ellenére sem, ha igazán szeretjük. Úgyhogy tegyen rendet mindenki először a maga háza táján, és szeptembertől lehet mindent újrakezdeni - kicsit máshogy és talán sokkal jobban!

Zita

Kedves Cosmo!

Az első számtól kezdve az olvasótok vagyok. Az életem minden pillanatát megosztottátok velem, mint az a legjobb barátnőhöz illik. Tippjeitek, tanácsaitok sokszor kihúztak a slamasztikából! A Megőrjít a szerelem? című cikketek is mintha rólam és nekem szólna.

Három éve vagyok szerelmes, persze reménytelenül. Pár hónapot voltunk csak együtt, de ez az időszak neki semmit nem jelentett. Már mással él, de én még mindig szeretem, és reménykedem. Az eszemmel már régen tudom, hogy semmi reményem, és most a cikketek hatására rájöttem, hogy tovább kell lépnem. Nyitni fogok mások felé, és új életet kezdeni.

Köszönöm nektek, hogy ismét segítettetek és remélem, hogy még sok-sok évig velem maradtok!

Köszi és puszi: Ági

Mint minden évben, idén sem lettem volna képes kihagyni a tengerpartot. Most azonban nem ültem repcsire, hanem autóval vettünk célba egy gyönyörű szép horvát szigetet: Bracot. Hosszú kocsikázás és egy félórás kompút után egy igazi horvát Paradicsomba csöppentünk. Csodaszép növények, mély szakadékok, öblök köré települt városok, turisták által kevésbé látogatott kis falvak vettek körül minket. Korábban nem ismertem túlságosan ezt az országot, azonban ez a sziget magával ragadott, és a mediterrán klímának, illetve a tengerparti fílingnek köszönhetően egész héten kizárólag halat és tengeri herkentyűket voltam hajlandó enni. Persze nem maradt el a napon való lazsálás és a városnézés sem, és azért tudtam volna még maradni 1 hetet… Mint mindig

Íme, egy kis ízelítő:

Alexa

Kedves Cosmo!

Dublinban élek már lassan 2 éve és szerencsés vagyok, mert mindig meg tudtam szerezni az újságot. A barátnőim is tudják, hogy nagyon szeretem, ezért születésnapomra a Cosmót küldték ki nekem, aminek nagyon örültem! Múlt hónapban,amikor a  magyar boltba hoztak újságokat, rohantam, hogy megvehessem.

Persze elkéstem a munkából, a főnököm pedig nem értette, hogy miért olyan fontos nekem a Cosmo, de megmondtam neki, hogy a lap segít elviselni az otthon hiányát, illetve szuper cikkek vannak benne, nagyon sokat tanultam a magazinból, amit nektek köszönhetek …Végiglapozta, persze nem értett belőle semmit, de másnap láttam az asztalán az angol nyelvű Cosmót. Lehet, hogy előléptetést kapok?

Szép nyarat!

Annabella

Miután megszereztem a diplomát, rá pár hétre elkezdődött a nyaralás. Először egy hetet töltöttem a párommal Rodoszon, a 40 fokban, majd egy nappal később kimentem a barátnőmmel Londonba, ahol 15 fok volt. Hihetetlenül szerencsés volt számomra ez a váltás. Nagyon jólesett a nagy melegből egy kellemes, őszi időbe csöppenni. Rodoszon kirándultunk, rengeteget úsztunk a tengerben, és kipihentük az egész éves fáradalmakat. Ezzel szemben az öt napos angliai tartózkodásunk egy gyorsvonathoz hasonított. Kora reggeltől késő estig minden egyes nap, megállás nélkül gyalogoltunk. Hol a nevezetességeket róttuk, hol a boltokban vesztünk el, egy szusszanásnyi időt nem hagytunk magunknak.

Mindkét élmény feledhetetlen volt, úgy érzem méltón megünnepeltem a diplomám átvételét. Segített feltöltődni, és kiegyensúlyozottabb lettem, mint mielőtt elmentem. Úgyhogy ti se sajnáljátok magatoktól a nyaralás nyújtotta élményeket! Ha nem vagytok napozós típusok, akkor keressetek fel egy olyan belföldi, vagy külföldi helyet, ahova már régóta el akartatok látogatni! Mert mikor máskor, ha nem nyáron!

Zita

Kedves Cosmo!
Már 5 éve vagyunk együtt a barátommal és egy ideje úgy éreztem, hogy készen állunk az eljegyzésre. Szerettem volna ezt vele is közölni, de féltem, hogy ezt ő nem így gondolja és elhagy. Amikor az augusztusi számot a kezembe vettem, és elolvastam A nagy MANőver című cikketeket, elhatároztam, hogy megfogadom a tanácsotokat. Nem akartam sarokbaszorítással rávenni a házasságra, ezért a kényszermentesebb, csendes verziót választottam. Beszélgettünk a jövőnkről, és megemlítettem neki az eljegyzést. Ahogy ti is írtátok, megnyugtattam, hogy ez csak egy gesztus lenne, ettől még semmi sem változna köztünk.

Legnagyobb meglepetésemre azt a választ kaptam, hogy ő is régóta foglalkozik ezzel a gondolattal, de félt, hogy én még nem így gondolom. Azóta már rengeteg ékszerboltba jártunk, a megfelelő gyűrűk kiválasztása miatt. Az eljegyzést szeptemberre, a párom születésnapjára tervezzük.
Nagyon köszönöm nektek!
Üdv:Csilla