A tavasz egyik legdivatosabb és legvidámabb eseményére hívunk meg, a Cosmopolitan Fun&Fashion kihagyhatatlan Bikinishowjára!

A Symbol-ban kivetítőn végignézheted az idei nyár fürdőruha-kínálatát. A Bikinishow után koncert, értékes nyeremények és egy óriási buli vár rád!
HELYSZÍN: Symbol Budapest (Live Music Club)
Budapest III., Bécsi út 56.
Április 16., csütörtök.
Bikinishow kezdete: este 8 óra.
Mi ott leszünk, és te?

Ki nem szeret vásárolgatni? Néha egy kihagyhatatlan cipő, néha egy csúcsszuper felső. Sőt, előfordul, hogy olyan ruhát vagy kiegészítőt is képesek vagyunk megvenni, amit aztán szinte sehova nem tudunk felvenni. Egyszerűen csak megtetszett. Én legalábbis hajlamos vagyok beleesni a csapdába. Sőt, sokszor egy-egy borsos ár sem tántorít el az áhított céltól. Persze közel sem űzöm a vásárlást olyan nagyban, mint Rebecca Bloomwood az Egy boltkóros naplója című új vígjátékban. A filmet április elején mutatják be a mozikban, ám én az azonos című regényt már néhány éve elolvastam, és egy percre sem tudtam letenni. Úgyhogy amikor egyszer csak a moziban ücsörögve megláttam a film bemutatóját, nagyon megörültem. A film főszereplője, Rebecca pénzügyi újságíróként dolgozik, viszont ő maga őrült módon vásárolgat, nem számolva költségeit. Egyszerűen képtelen ellenállni egy klassz kis Guccinak vagy például annak a gyönyörű Denny&George sálnak. Folyton kalamajkába keveredik, és adósságait teljesen felhalmozza. Ám főhősnőnk egy igazi szerethető figura, akivel, ha nem is ilyen mértékben, de minden nő képes azonosulni. Valahol Bridget Jones és Carrie Bradshaw elevenedik meg benne, ami már eleve telitalálat. Úgyhogy amint elkezdik vetíteni a filmet, én biztosan ott fogok ülni a moziban. Ti se hagyjátok ki ezt az igazi csajos, romantikus vígjátékot!

Alexa

Mostantól bátran kísérletezhetsz a legmenőbb sminkekkel és frizurákkal, és nem kell attól félni, hogy elrontod az egész megjelenésedet, vagy hamar elkenődik a make-upod. Nem merted még kipróbálni a füstös, fekete szemeket? Vagy nem tudod, milyen árnyalatú szájfényt válassz magadnak? Féltél eddig sötétvörös rúzst használni? Esetleg kipróbálnád a göndör hajat? Most minden kockázat nélkül, virtuálisan sminkelheted magad a Cosmo Beauty-n! Készíts make-upot modelljeinknek, vagy töltsd fel saját fotódat, és varázsolj magadból érzéki dívát, vadító démont vagy éppen kislányos csábítót, a végeredményt pedig mentsd el, vagy nyomtasd ki! Kattints ide, és már kezdheted is a sminkelést!

Kedves Divatimádó Nőtársaim! 

El tudjátok képzelni azt az érzést, amikor az első pár designer cipőtöket tartjátok kezetekben? Hihetetlen… Kisétálsz a boltból, kezedben a számodra aranyat érő cipővel. Sokan persze nem értik, miért ér fülig a szád, és miért is szorongatod úgy azt a szatyrot, mintha az életed függne tőle, de mindez nem számít neked, mert megvan, jó helyen van, a legjobb helyen: Nálad! A szekrényedben a kiemelt helyre teszed és a megtekintése is csak kiválasztott embereknek engedélyezett, amikor pedig eljön a nagy nap, hogy felvegyed, akkor nem is a földön jársz, hanem  a mennyekben…

Én is így voltam vele, mikor első designer cipőimet vásároltam, igen, én egyszerre több pá r ra l  is bezsákmányoltam. Volt ott Ballin, Celine de  leginkább  a  Jimmy Choo-nak örültem, amiből persze rögtön 2 párral vettem… de ma már mindez  csak emlék. Egy hideg, ámde napos szombaton hazaérve nyitott szekrényajtó fogadott, belőle kihömpölygő ruhák és cipők. Akkor még nem tudtam pontosan, milyen kárt szenvedtem, de hamarosan megláttam a temetésre váró cipőket! Mi is történt? Hát igen, az én egyetlen hű társam, Edward  tudna mesélni… Eddie nem egy szokványos pasi. Ő egy – nem akármilyen  igényes- beagle kölyök, aki előszerettel rág finom bőrcipőket és közben hatalmas barna szemeivel úgy néz az emberre, mint aki nem tudja milyen nagy kárt okozott azzal, hogy megrágott egy-két cipőt…..
Az angyalbőrbe bújt, foltos kis ördögnek egy szekrényajtó nem volt akadály ahhoz, hogy a napi rágcsát megszerezze…. de többet nem is mondok, a képek magukért beszélnek….

Azonban  kívánom, hogy mindannyiótoknak adódjon meg az az élmény, amelyet egy-egy ilyen gyönyörű cipő és egy  ilyen kis beagle adhat, de arra mindenképpen ügyeljetek, hogy a cipősszekrény jól zárható legyen.

Üdvözlettel:

Radványi Réka

Szinte soha nem vagyok beteg és nem kicsit vagyok büszke az immunrendszeremre. J Előfordul azonban, hogy túlhajszolom magam, és ilyenkor nehezebben áll ellen a támadásoknak a szervezetem. Így történt ez múlt héten is, amikor elég stresszes hétköznapjaim voltak, így párom sikeresen megfertőzhetett a legújabb vírusos nyavalyájával.

Nem adom meg könnyen magam, első felindulásomban magamba tömtem egy levélnyi C-vitamint, ráittam egy multivitaminos pezsgőtablettából készült energiabombát, de ezzel a brutális adaggal sem tudtam megakadályozni az esti lázat.  Derekasan küzdöttem, hogy ne kelljen lázcsillapítóval tömnöm magam, de 38 fok felett feladtam a küzdelmet, és bevettem egy tablettát. Utálok beteg lenni és mindent meg is teszek általában, hogy 2 napnál tovább ne vághasson oda a vírus, ez most sem volt másképp, lábadozásom harmadik napján gyógyultnak nyilvánítottam magamat és amint lábra tudtam állni szédülés nélkül, már mentem is.

Mi a tanulság? Számomra csupán az, hogy felesleges agyonhajszolnom magamat, mert a stressz kivétel nélkül mindig megbosszulja magát. Ha úgy érzed, mindjárt felrobban a fejed, lazíts egy kicsit (persze, ha A/4-es listád van arról, mint nekem, hogy mit kell holnapra összehoznod, akkor itt a „kicsit” szigorúan értendő). Rakd be a kedvenc számodat, és énekelj, tombolj, vegyél egy forró fürdőt, menj be a kedvenc boltodba, vagy trécselj kicsit a barátnőddel telefonon, egyszóval töltődj fel, vegyél egy mély lélegzetet, aztán pedig vedd elő a listád…

Zita

Sziasztok!

A Cosmopolitanban megjelent megcsalásról szóló cikk nagyon tetszett, hiszen mi is követünk el hibákat, és jó, hogy erről is írtok. Nos, a volt párommal 2 év 8 hónapig bírtuk egymással és az én “hibámból” lett csúnyán vége - mert megcsaltam. A dolog már az elején megdőlt volna részemről, de akkor még nem láttam a rózsaszín köd miatt.

Az elejétől nem bízott bennem - zavarta a sok barátom, a szókimondó csapat, és az, hogy ha kirúgunk a hámból, akkor igenis megiszom 1-2 koktélt,vagy valami erősebbet (természetesen nem hullarészegre ittam magam, de néha szerintem az is belefér). Szóval az első okom: neki mindegy volt, hogy kivel és hova megyek (hozzáteszem, ez kb. évente 6-7 alkalom volt és olyankor ő is jött), tuti, hogy bepasizom.
Aztán vett egy családi házat, és ott éltünk együtt. Dolgoztunk reggel hajnali 5-től estig. Minden nap. A betonozástól a kapáláson át a falbontásig minden munkánál odaraktam magam 100%-osan. De a haverjait nagyon ritkán hívta segíteni, csak akkor, amikor belátta, hogy nem tudom a betonfúrót egyedül kezelni. A ház volt a mindene. Természetesen én szerettem volna, ha esténként “megjutalmaz”, hogy milyen ügyes voltam. De havi 2 alkalomnál többször nem szeretkeztünk. Próbáltam mindennel elcsábítani - kütyükkel, szexi fehérneművel, filmmel, trükkökkel, de semmi. És az a havi 2 olyan volt…hamar elsült. Tehát ez volt a második okom, hogy két év után más ágyában kössek ki.
Aztán a harmadik ok az volt, hogy nem lehetett vele ezekről a gondokról beszélni. Én vágytam a sétákra, kalandozásokra, nyaralásra, 20-23 évesen nem a betonkeverő vonzott. Ő ezt nem értette meg, számára ez csak kifogás volt, hogy ne kelljen dolgoznom otthon. És amikor mégiscsak befizettem magunkat egy egyiptomi nyaralásra, ordibált velem az utcán, hogy a 300.000-et a lakásra is költhettem volna.
A negyedik okom, hogy nem törődött a családommal. Megalázónak érezte, ha anyumhoz kellett mennünk. Soha nem hívta meg családi ebédre, szülinapi összejövetelekre.
Aztán soha semmi értékeset nem vett nekem. Ez most talán önző dolognak tűnik, de ha én szülinapjára a legtutibb, legmodernebb laptopot vettem, 200.000-ért, ő meg egy kínai 5000-es órát, én éreztem magam kellemetlenül.
Aztán lakbért kért tőlem. És kölcsönkért egymilliót a ház miatt, és a szakításunk után nem adta vissza, mert megcsaltam.

Elmondam neki, hogy miért tettem, higgadtam és okosan. Mindent. Erre ő: megbocsát. Oké, számomra ez azt jelentette, hogy nekem küzdenem kell újra a bizalmáért, ő pedig a hibáit korrigálja. Ő ezt nem tette, szerinte itt csak én hibáztam. Hát itt éreztem, hogy vége. Amikor szakítottunk, nagyon megalázott, megütött, és én voltam a rossz. Utána többször követett, teljesen lejáratott a munkahelyemen, az irodában mindenkinek szétosztott egy ismertetőt rólam, stb…

Én egyáltalán nem bántam meg, hiszen vége lett egy olyan kapcsolatomnak, ahol én tizedrendű voltam.

Lányok, ne hagyjátok magatokat!!!!!! Ha nem jó a kapcsolat, és nem lehet jobbra fordítani, lépjetek!!!!!
Puszilok mindenkit! Imádlak titeket, cosmopolitánok !!!!!!!!!
Henriett

Határozottan jobban érzem magam. Már kezdett egy kicsit sok lenni a télből, de szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Az utóbbi időszakban folyton az időjárásjelentést lestem, és reménykedtem, hogy mindig egyre jobb hírekkel örvendeztet meg a meteorológus. Már nem csak a napsütés hiányzott, hanem az, hogy végre ne fázzak (ráadásul ugye, mi, nők fázósabbak is vagyunk a teremtés koronáinál…), és vacogás nélkül tudjam megtenni akárcsak a szerkesztőség melletti kávézóig vezető alig néhány métert. Úgy tűnik, az égiek végre kegyesek hozzánk, és alakul, mi több, határozottan felfelé kúszik a hőfok. Ezt “megünnepelve” hétvégén tettem egy hatalmas sétát Szentendre gyönyörű belvárosában, ami kifejezetten jól esett a kellemes időben. Hogy örömömet még tovább fokozzam, betértem egy helyi kis bonbonos üzletbe, ami mindig magával ragad, amikor csak itt járok. A legkülönlegesebb bonbonokból és egyéb ínycsiklandó csokoládékból lehet itt választani, a szokatlan fűszerestől a retro macskanyelvig. A rendelésem általában így szokott kinézni: “húú, nem is tudom, melyikből kérjek, legszívesebben mindet megkóstolnám! Na jó. Legyen egy a narancsos trüffelkrémesből, egy a Tokaji Aszúsból, egy a levendulásból, egy a rózsaborsosból, egy a rozmaringosból, egy a… egy a… egy a…” És így tovább… Utána egy nagy sétával lemozogtam a bonbonok egy részét, bár őszintén szólva ez most egyáltalán nem foglalkoztatott. Boldogsághormonjaimnak ugyanis most minden kedvezett: a meleg, a napsugarak, a nyugodt környezet és persze a csokoládé, ami sokszor jelent szuper gyógyírt a léleknek.

Nekem nagyon bevált a hétvégi kis boldogságtúra, ti milyen programokat szoktatok szervezni, amikor megállíthatatlanul közeledik a tavasz?

Alexa