Egyszerűen muszáj volt látnom. Lefeküdtem este 9-kor, hogy aludjak az Oscar kezdetéig (hajnali két óra), de másfél óra malmozás után felkeltem és bekapcsoltam a tv-t. Esküszöm, izgatott voltam. Nem sok Oscar-gálát néztem végig (általában a másnapi vágott verzióra voksoltam), de ezt most nagyon akartam: Hugh Jackmen műsorvezetői szerepe túl vonzó volt ahhoz, hogy aludjak egy nagyot a jeles esemény helyett.
A műsor nagyon szórakoztató volt, a 81. Oscar-díjkiosztón a nézettség hanyatlása miatt Hugh Jackmant kérték fel az Oscar vezetésére, aki megcsillogtatta énekes-táncos képességeit és komikus vénáját is. Egy musical-előadással is előrukkoltak a szervezők, melyben Hugh Jackman mellett Beyoncé, a Mamma Mia sztárjai, és a Zac Efron-Vanessa Hugdens páros is részt vett.
A fontosabb díjaknál a papírforma működött: a legjobb film a Gettó milliomos lett, a legjobb rendező Danny Boyle, a legjobb férfi főszereplő Sean Penn, a Milkben nyújtott alakításáért (ebben a kategóriában nagyobb esélyesnek tartották Mickey Rourke-ot A pankrátorért), a legjobb női főszereplő Kate Winslet lett A felolvasóért, a legjobb női mellékszereplő díja pedig Penélope Cruzt illette a Vicky Cristina Barcelonáért. A legjobb férfi mellékszereplő díját Heath Ledger kapta meg posztumusz, Joker szerepéért, a díjat szülei és testvére vették át.
A díjak átadásában is voltak változások: a színészi Oscarokat nem az előző évi nyertesek adták át, hanem kategóriánként öt Oscar-díj nyertes, kiváló és elismert színész a jelölteket személyesen dicsérte meg. A legmeghatóbb számomra mégis az volt, amikor Danny Boyle megjelent a vörös szőnyegen a Gettó milliomos szereplőgárdájával, akik örömükben majd kiugrottak a bőrükből.
A Benjamin Button különös életét, a Vicky Cristina Barcelonát és a Gettómilliomost már játsszák nálunk, de amint bemutatják, ha tudjátok, nézzétek meg A felolvasót, és a Milket is!
Zita
Előszeretettel forgatom a Cosmopolitant, nagyon sok divatöltetet találok benne, amit hasznosítani tudok. Mivel két pici lányom van, így férjemmel sajnos ritkán tudunk kettesben lenni, nem sűrűn jutunk el étterembe se, hogy meghitt perceket tölthessünk együtt. Így aztán a Cosmo ihletésére kitaláltam, hogy Valentin-napra “házhoz hozom” az éttermet. Jó előre megvásároltam a kellékeket, hogy minden a helyére kerüljön. Japán étellel kínáltam szerelmemet, s mondhatom, nagyon meghatódott. Míg a gyerkőcök aludtak, meghitt, romantikus órákat tölthettünk együtt a saját kis éttermünkben :), és ki se kellett mozdulnunk a lakásból. Mellékelem a fotót.
Üdv:
Müller Anikó
Február 13-án véget ért születésnapi nyereményjátékunk, és a szavazataitok alapján a legszebb pár címet a budapesti Rácz Orsolya és párja nyerte el. A győztes Cosmo-pár jutalma egy szuper wellness hétvége a zalakarosi MenDan Thermal Hotelben!
Köszönjük a pároknak a részvételt, és nektek a sok szavazatot!
Nem, ez nem egy gyorstalpaló tanfolyam, egyszerűen csak a határaimat feszegetem. J Újévi fogadalmaim egyike így szólt: „Lefutom a pasimat a Margitszigeten” (vagy legalább látom még a hátát…J). Ez alapvetően nem lenne egy nehéz dolog, ha a párom nem futna gyerekkora óra, és nem 25 perc alatt futná átlag a szigetkört, ami körülbelül 5300 méter. Még ez sem lenne baj, ha a futás lelkes híve lennék, azonban nekem a futás csont nélkül benne van a tíz általam legjobban utált dologban. Akkor mégis minek fogadok meg ilyesmit? Mert mindig irigy voltam azokra, akik képesek napi 5 km-ert lefutni. És még élvezik is. Innentől kezdve meg akarom én is, és kész. Nem akarok továbbra is irigykedni. Életemben egyetlen egyszer, tavaly nyáron a barátnőmmel sikerült leküzdenünk cirka 1 óra 15 perc alatt a távot, úgy, hogy csak párszor álltunk meg, és roppant büszkék voltunk akkor magunkra, de ez az egy alkalom bizony az első és az utolsó is maradt. Múlt hét pénteken 10 fok felé szökött a hőmérséklet, rögtön hívtam páromat, hogy irány a Margitsziget. Kicsit bolondnak nézett, hogy délután 5-kor, februárban futni akarok, - úgy, hogy életemben kb. háromszor futottam önszántamból, egyébként csak ha üldöznek J - de fél óra múlva nálam volt és indulhatott a szigetkör. A legfontosabb célom az volt, hogy ne álljak meg. Egyszer sem. Igen, 5300 méteren egyszer sem akartam megállni. Nem voltam túl reális, de végül a dolog engem igazolt. Lelkes párom hol mellettem, hol mögöttem hajtott, és megcsináltam! Lefutottam megállás nélkül 45 perc alatt a szigetkört, életemben először (és merem remélni, hogy nem utoljára). Mindketten nagyon büszkék voltunk rám (igaz, másnap voltak problémáim a járással J), és megfogadtam, hogy amint tavasz lesz, kétnaponta ráveszem magam a futkosásra. Mert alapvetően MINDEN csak akaraterő kérdése. Úgyhogy per pillanat én is vágyakozva nézek ki az ablakon, és TÉNYLEG várom, hogy jó idő legyen, hiszen csak 20 percet kell javítanom a rekordomon, és minderre van még pár évszakom. J
Zita
|
|
|
