Sicúr ezt írta nekünk: 

Kedves Cosmo!

 A  Pedig, ha tudnád…című cikk igazán tetszett. Annyira őszinte, hogy már őszintébb nem is lehetett volna. Sokszor kerülök én is olyan helyzetbe és szégyen nem szégyen, nekem már csak a naplóírás maradt…Én már csak ilyen vagyok. Tényleg nem szeretek megbántani embereket.Persze túlzásba sem esem, de néha annyira jobb lenne úgy igazán, ŐSZINTÉN elmondani, hogy mit is gondolok…dehát.

Szerintetek baj, hogy azt kívánom, bárcsak ne most, hanem mondjuk a ‘70-es, ‘80-as években élnék? Amikor az ember egyszerűen és őszíntén lehetett boldog? Mert a mai rohanó világ minden, csak nem boldog.

Amúgy még külön szeretnék gratulálni Lami Julinak, amiért olyan jó kis olvasnivalókat ír az újságba!! Az Ő cikkeit olvasom el először, mert nagyon tetszik, ahogy ír! Én is újságíró szeretnék majd lenni, és a Cosmóból merítek erőt, mert látom, hogy mindent lehet, csak akarni kell!

Sicúr

Az áprilisi számunk a tavaszi megújulás jegyében íródott. Ennek megfelelően mi is részt kívántunk venni az „akcióban” és már több mint egy hónapja eljárunk a kolléganőimmel (egyesek még ennél is régebben) a közeli edzőterembe, hogy leadjuk a felesleges kilóinkat nyárig. Én személy szerint korábban rengeteget edzettem, de sajnos az évek során elhagytam ezt a jó szokásomat és vagy 5-6 év kimaradt. Megjegyzem, nem hiányzott. Meg lehet szokni, hogy nem gyötröd magad, és még jól is esik. Nekem eredetileg semmi gondom nem volt azzal sem, hogy mit ehetek és mit nem. Sőt, kifejezetten szeretek enni és nassolni, ezért nagy büntetést jelent, ha vissza kell fognom magam. Ezért nem is gyakran teszem, inkább átadom magamat az élvezeteknek. Csakhogy az évek múlnak és tudom előre, hogy ha így folytatom, akkor tíz év múlva már közel sem leszek pillekönnyű (nem mintha most az lennék), a növekvő zsírréteg csúnyán meglátszik majd a kényes helyeken, és bizony akkor már nem is lesz olyan könnyű leadni a felesleget vagy átformálni a testemet. Szóval, ezért is döntöttem úgy, hogy ismét életem részévé válik a rendszeres mozgás és ebben még társakra is leltem a Cosmo szerkesztőségének tagjai között. Ráadásul még heti 1-2 squash is becsúszhat a jövőben, mert mással is szeretnék edzeni és amúgy sem árt egy olyan mozgásforma, amely során egyéb izomcsoportokat is megmozgat az ember. Nem beszélve arról, hogy milyen magas az élvezeti értéke egy-egy labdajátéknak – főleg, ha olyan edzőtársat választasz, akivel egyébként is jól megértitek egymást.

A sport különben is nagyon sok energiát ad hosszútávon és a kemény edzés utána igazi felüdülés a szaunában csücsülve beszélgetni a többiekkel. Nektek is csak azt tudom ajánlani, hogy 1. ne hagyjátok abba a rendszeres mozgást; 2. vágjatok bele az edzőtermi (vagy szabadtéri) kalandnak és meglátjátok, hogy hamarosan nem tudtok meglenni majd nélküle!

Boros Kinga

Laura tanácsot kér tőlünk:

Kedves Cosmo !

Nagyon bírom a lapotokat, minden hónapban megveszem.

Szóval szívesen olvasnék arról, hogy mi van, ha az ember lányának bejön a főnöke. Sajnos valahol legbelül érzem, hogy ezek veszélyes vizek, de hát mit tudunk ebben az esetben tenni? Menjünk bele a kalandba, vagy inkább tartsuk távol tőle magunkat? Szerintetek mennyire gáz ez? Még tovább is tudom fokozni a dolgokat, mi van akkor, ha kedves neje is van néki? Igen, most már tényleg érzem, hogy übergáz a helyzet.

Azért kíváncsi lennék a véleményetekre. És persze ha vannak tapasztalatok, akkor arra is.

Üdv.: Laura
 

Komolyan mondom nektek, teljesen fordított világot élünk!
Nekünk, szerkesztőknek és újságíróknak ugye az (is) a dolgunk, hogy bemutassuk a magyar hírességeket. Tehát: megkeressük őket, interjút készítünk vagy készíttetünk, fotózunk stb. Ők vannak az előtérben, és mi a háttérben. Idáig világos a felállás, ugye?
Viszont: most jön a svédcsavar!
Nőnap előtt, pénteken, a lapzárta kellős közepén - amikor a legkényelmesebb, ezáltal nem annyira trendi ruhánkban, hajráffal vagy lófarokkal, de semmiképpen sem frizurával, és szó szerint véreres szemekkel kókadoztunk, tehát nem igazán tudtuk hozni a klasszikus Cosmo-lány formát - kinyílt a szerkesztőségünk ajtaja. Döbbenten bámultuk, hogy benyomul rajta két pasi egy nagy dobozzal, egy fotós a gépével, egy fiatal hölgy és végül, de nem utolsósorban, Harsányi Levente, aki vidáman elszavalt egy nőnapi köszöntőt, kicsit utánozta Kordagyurit és elmondta, hogy ő képviseli azt a céget, aki valójában küldte nekünk az ajándékot. (Megjegyzés: Leventével tavaly nyáron készítettem egy interjút a Cosmóba, amit itt, a site-on is elolvashattok.) Mi pedig csak pislogtunk, mint szegény béka a miskolci kocsonyában és mégis, valami furcsa okból kifolyólag boldogan mosolyogva tűrtük, hogy körbeugráljon minket a fotós, aki megörökítette az egész ajándékozási ceremóniát.
Mivel fáradtak voltunk egész gyorsan napirendre tértünk a kissé furcsa jelenség felett, és sikeresen elküldtük nyomdába a lapot, ami azóta már az újságosstandok polcain pihen.
Később kiderült, hogy ez még csak a kezdet volt!
Egy hétre rá rohantam dolgozni, mert céges angol-tesztet kellett írnom, de arra léptem be a szerkesztőségbe, hogy egy pasi fekszik a földön és a kolléganőimet fényképezi munka közben. Amikor feltápászkodott, kiderült, hogy ő valójában Kolovratnik Krisztián, akiről közismert, hogy szabadidejében lelkes fotós. (Megjegyzés: Krisztiánnal legutóbb tavaly, a jubileumi, novemberi számunkba Lami Juli kolléganőm készített interjút, amiben barcelonai élményeit ecsetelte.) Elmesélte, hogy őt is egy cég küldte - továbbá azt is megtudtuk, hogy sokkal jobban érzi magát, mint amikor neki kell a fotósok kamerája előtt állni, mert hiába színész, azért a fotómodellkedés mégiscsak egy másik szakma - akik ezzel a fotózással szeretnének kedveskedni. Nekünk! A képeket ugyanis megkapjuk majd, ráadásul egy belső prezentációjukban is szeretnék használni őket. Szerintem annyira meglepődtünk, hogy simán rábólintottunk a dologra. Sőt. Bevallom, talán még pózoltunk is.
Ma az egyik prémium kávémárka képviseltette magát nálunk. Tőlük “csak” zamatos feketét és orchideát kaptunk. De nem csüggedünk, mert én már érzem, hogy hamarosan George Clooney is felbukkan nálunk, hiszen ő a márka arca világszerte, ezért egyszer csak bekeveredik hozzánk is.
Félreértések elkerülése végett muszáj leírnom, hogy tudom, most nagyképűnek tűnhet mindaz amit elmeséltem “hányatott” sorsunkról. Igazából csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy mennyire furcsa, amikor riporterből interjúalannyá vagy fotósból modellé válik az ember. Innen a cím is, hiszen ilyen lehet, amikor a hóhért akasztják.
Mert az persze evidens, hogy mi is imádjuk ezeket a szuper pasikat - többek között ezért is kerülnek be a magazinba - és természetesen hihetetlenül örülünk, hogy a velünk együttműködő cégek értékelik a munkánkat, és ezért cserébe kedveskedni szeretnének nekünk valami különlegességgel.
Egyszerűen csak olyan ez az egész, mint amikor Alíz belép Csodaországba, ami persze szuper! De szerintetek, hogyan lehet ezeket a finoman szólva szürreális élményeket teljesen természetesen, kicsit sem csodabogárnak vagy beképzeltnek tűnve, elmesélni azoknak a barátoknak, akik más, racionálisabb területen dolgoznak, és az a legnagyobb esemény az életükben, hogy a főnökük egy órával korábban hazaengedte őket?
Nem is beszélve a pasijainkról, akik előtt ezeket a neveket még kiejteni sem szabad, nem, hogy áradozni róluk!

Ui.: Azért én mégis azt mondom, hogy gyertek csak nyugodtan fiúk, szeretünk benneteket!

Novák Krisztina

Dia írt nekünk:

Kedves Cosmo!

Nagy hírem van, a márciusi számotokban megjelent, szeretőkről szóló cikketek megoldott egy több, mint egy éve tartó problémát! Mikor ahhoz a részhez értem, hogy úgy tűnik, a mai pasik inkább tartanak egy állandó szeretőt a barátnőjük mellett, elsírtam magam, mert rájöttem, én is erre a sorsra jutottam. Igaz, az én esetem más, mert előbb voltam én, és mikor csúnyán összevesztünk, akkor jött össze a szerelmem mással (egyébként a probléma az volt, hogy én is ezt tettem), és hiába láttam folyamatosan, hogy szeretne velem lenni és ez több, mint szexuális vonzalom, telt az idő és nem változott semmi. Igazatok van, nem szabad a végtelenségig abban bíznunk, hogy észhez tér az illető. Egyébként én sem értem, hogy lehet az, hogy fiatal férfiak együtt vannak olyannal, aki mellett folyamatosan mást keresnek. Nyilván a kényelem meg a biztonság miatt. Csak hát erre még nem szabadna kapcsolatot alapozniuk. Mindenesetre ahogy Bridget Jones mondta: “Nem hazardírozhatom végig az életem valaki mellett, aki nem egészen biztos.” Ahogy a cikk végére értem, megírtam Neki az SMS-t, hogy nekem ennél többre van szükségem, nem leszek többé a szeretője. Nagyon szerettem őt, de hála nektek végre erőt vettem magamon, hogy azokra figyeljek, akik megérdemlik, és a tavasszal együtt megpróbáljak én is új életre kapni, megújulni. Köszönöm!

Dii

Kezembe került a Cosmo legfrissebb száma, ami végülis nem meglepő fordulat, hiszen itt dolgozom, de mégis: mikor hetekig csináljuk a lapot, ülünk az asztalnál, mászkálunk interjúkra-fotózásokra, a cikkeket - attól függően, hogy milyen fázisban vannak - különböző számítógépes programokon keresztül szemléljük és alakítgatjuk, ahhoz képest nekünk is öröm és meglepetés, mikor kézhez kapjuk a lapot.
De nem is ez a lényeg, hanem Rihanna, aki a címlapon van. Azt hiszem, az összes híresség közül vele a legfurcsább a “viszonyom”. Az énekes- és színésznőket általában vagy szeretem vagy nem szeretem, és olyan is van, hogy valaki egyáltalán nem érdekel. Rihannát meg nem tudom eldönteni. A kedvenc pasim (aki azt hiszem, nem a pasim, de mindenképpen a kedvencem) amerikai, és amikor egyszer Amerikában mászkáltam vele, akkor felfigyeltünk egy utcai énekesnőre, aki az Umbrellát énekelte egy szál gitárral. Alapvetően nagyon kritikus vagyok, de az ott nekem annyira tetszett, hogy meg akartam állni. A pasi váratlanul közölte, hogy ő utálja Rihannát, mert vastag a combja és mindig sortban van, bár azt beismerte, hogy a számot szereti. Erre én elbizonytalanodtam, mert nekem is vastag a combom, igaz, hogy nem sortban voltam. Lényeg, hogy aztán egy csomó ideig Rihannáról beszélgettünk, és nekem is rá kellett jönnöm, hogy maga a jelenség egyáltalán nem szinpatikus nekem. Én ezt az arcberendezést egyszerűen nem tudom megszokni, és tényleg nem kéne ilyen combra ilyen sortokat felvennie, persze mindezt úgy mondom, hogy egyáltalán nem vagyok híve a csontsovány hírességeknek. Közben meg olyan jó az új lemeze (is), hogy azzal a puszta koronggal elérte, hogy “elnézzem” a sortokat meg a hold-arcot. Sőt, én az Umbrellát instant klasszikusnak tartom (az “instant classic” szókapcsolatot a híres bloggertől, Perez Hiltontól loptam), mert a szám alig több mint féléves, de aki csak teheti, elénekli, vagy belefoglalja a saját számába, mint például Sean Kingston. Az Umbrella sikerén felbuzdulva Rihanna piacra dobta saját esernyő kollekcióját, amelyből én múltkor majdnem rendeltem egyet az interneten, csak aztán gyorsan eszembe jutott, hogy én nem szeretem Rihannát.

Lami Juli

Gyöngyi írt nekünk:

Kedves Cosmo!

December végén a barátnőmet, Katát elhagyta a barátja egy másik nőért. Lelkileg teljesen ki volt borulva, és én, mint a legjobb barátnője sem tudtam rajta igazán segíteni. Ez a helyzet január végéig kilátástalannak tűnt, már kezdtem kétségbe esni, amikor a kezembe vettem a januári és a februári Cosmót. Gondoltam egyet és a rovataitok alapján tervet készítettem barátnőm lelki egyensúlyának visszaállítására. Mivel a szakítás után teljesen elhanyagolta magát, kiválasztottam a legjobb smink- és frizuratippet, a januári számból pedig a Tetőtől talpig című rovatotokban található rózsaszín ruhakollekcióra lettem figyelmes, ami teljes mértékben az ő stílusa! Szinte biztos voltam tervem sikerében, mert éreztem, hogy annak a J.Lo cipőnek nem fog tudni ellenállni!
A többi barátnőmet is beszervezve először elrángattuk Katát egy relaxáló, stresszmentesítő wellneshétvégére, majd tartottunk az azt követő héten egy szépségnapot, amiben minden benne volt (szoli, manikűr, pedikűr, fodrász). Jó érzéssel láttam, hogy kezd visszatérni belé az élet, majd megbeszéltük, hogy ránk fér egy kis shoppingolás is! Vittem is magammal a januári és februári Cosmót,hogy könnyen menjen a darabok összeválogatása. Ahogy gondoltam, a J.Lo cipőre nem sajnálta a pénzt, utána már könnyű volt megtalálni a hozzá illő darabokat!
Másnap rábeszéltem, hogy menjünk bulizni, persze csakis az újdonságokban! A smink és a frizura tökéletesre sikeredett, ilyen jól még soha nem nézett ki!! Aznap éjszaka akadt is hódolója rendesen, és az ex - aki sajnálatunkra éppen ugyanazon a szórakozóhelyen bulizott -, le sem tudta róla venni a szemét. Éreztem, hogy összefuthatunk vele, de a Cosmo-cikkek alapján úgy kiokosodott Katikám, hogy simán kezelte az exhelyzetet.
Mindezen történések alapján, KÖSZÖNJÜK a nőkért végzett munkátokat, nem hiábavaló a fáradalmatok, mert rettentő sokat segít!!!Nem csalódtunk bennetek.

U.i.: Kati barátnőm azóta sem bocsátott meg az exének, és az új kedvesével kezdi új életét…

Sok-sok köszönet: Gyöngyi

Örülünk, hogy ilyen hatékonyan segítettünk!!!

Hello lányok!

Bár kint még tombol a viharos erejű szél és szakad az eső, de mi itt benn, a szerkesztőségben már tudjuk, bizony elérkezett a tavasz!  Márpedig ilyenkor rajtunk, csajokon eluralkodik a megújulni vágyás, no és persze  hatalmába kerít minket a tavaszi zsongás érzése. Ezért a cosmo.hu szerkesztősége úgy gondolta, itt az ideje kicsit ráhangolódni az új évszakra! Ha tehát eddig nem tetted, mától kötelező lesz nap mint nap visszalátogatnod a site-ra, hogy velünk együtt készülj a természet újraéledésére!

 A tavasz 17 pillnata többek között a  legizgalmasabb trendajánlókkal,  a leghatékonyabb testszépítő- és egészségtippekkel, és a legszeremesebb programajánlókkal vár, hogy felpezsdítsd a kapcsolatod, és felújítsd a gardróbod! 

Évi