Elnézést, hogy mostanában folyton a filmélményeimmel traktállak titeket, de valahogy úgy alakult, hogy az elmúlt napokban, hetekben egy csomó filmet láttam. Megnéztem például dvd-n az Utolsó csók című filmet, amit egy ideig reklámoztak a mozikban, hogy majd lesz, de aztán sosem mutatták be, csak dvd-n jött ki. Ez sok film esetében érthetetlen számomra, ez viszont tényleg nem volt egy nagy durranás. Az a lány szerepelt benne, aki Mark Darcy leszbikus titkárnőjét alakította a Bridget Jones második részében, illetve egy kutyafejű pasi, akit még sosem láttam. A történet szerint együtt jártak, minden oké volt, szerették egymást, aztán a lány terhes lett, és a pasi, bár örült neki, finoman szólva beparázott…pont akkor, amikor egy dögös koleszos lány elkezdte üldözni a rajongásával, aminek hiába akart, nem tudott ellenállni. Aztán persze sírás lett a vége. Na, nekem ez egyáltalán nem tetszett, mert én valahol megértettem a pasit, a nőt viszont nem. Mondjuk ez lehet, hogy már az én bajom. 

Igazából nem akarom kiteregetni a magánéletemet, de velem már történt olyan, hogy valaki, aki szeretett engem, hibázott egy hasonlót, de én ezt megértettem. Néha a pasiknak muszáj mást is kipróbálni, hogy megbizonyosodjanak felőle: nem azt akarják, hanem téged. A baj akkor van, ha folytonosan megerősítésre van szükségük, vagy ha egy ilyen kihágás azt tudatosítja bennük, hogy inkább azt akarják, nem téged. Szerintem legalábbis. Meg persze minden eset más.

Meg megnéztem a Vágy és vezeklést is, sajnos azt nagyon untam.

Lami Juli vagyok. 

A Sweeney Todd behozta a hozzá fűzött reményeket, érdemes volt rá ennyit várni, egy pillanatra sem okozott csalódást. Egyszerűen nem tudok rá semmi rosszat mondani. Igaz, hogy többen kijöttek a moziból, ennek talán az lehet az oka, hogy sokan úgy mennek moziba, hogy “na, nézzük meg az új Johnny Depp filmet”, és ha valaki így ül be a Sweeney Toddra, valószínűleg sokkolja majd, amit lát és hall. Többen meglepődtek, hogy ez egy musical, és akkor is többen meglepődtek, mikor a borbély először vágta el a vendége torkát.
Már az előző hozzászólásomban írtam, hogy én eredetileg egy kis londoni stúdiószínházban láttam a musicalt, tegnap pedig egy óriási hollywoodi szuperprodukció keretein belül, és bár a kettő igencsak különbözik egymástól, mindkettő majdnemhogy tökéletes volt. Igaz, hogy Johnny Depp nem énekel úgy, mint egy londoni színpadi színész, de így is tökéletesen hiteles, és akkor is nagyon szerethető, amikor igazán gonosz. A rendező Tim Burton biztos nagyon szívén viselte ezt a filmet, mert örök kedvencének, Johnnynak adta a férfi főszerepet, és feleségének, Helena Bonham Carternek pedig a női főszerepet, aki állítólag 11 éves kora óta el akarta játszani ezt a szerepet. Mellékeltem is róla egy kis videót, kedvcsinálónak. Aki idegesítőnek tartja ezt a kis zenei bejátszást, az inkább nézzen meg egy másik filmet.

http://www.youtube.com/watch?v=5_eXz6lHvn4&feature=related

Lami Juli

…és jön a Sweeney Todd, a film, amelyet majdnem három és fél éve várok. Azt hiszem, utoljára a Titanicot vártam ennyire, de akkor még nagyon fiatal voltam, és mások voltak az igényeim. Bár ez nem teljesen igaz, ha most lenne új film a Titanic, akkor is biztosan megnézném, maximum nem lennék utána napokig szomorú.
De most nem is ez a lényeg, hanem a Sweeney Todd. Volt egy furcsa periódus az életemben, amikor az eseménytelen féldepresszió hangulatában voltam. Akkoriban néztem meg az Apja lánya című filmet, amelynek a sírós, illetve nevetős jeleneteire egészen szélsőségesen reagáltam, nagyon sírtam, illetve nagyon nevettem rajtuk. Na, ebben a filmben van egy furcsaság, hogy a főszereplő kislánynak be kell tanulni és egyik szülőjével előadni egy musical részletet, és bár az összes osztálytársa a macskákból adja elő a Memoryt, ő ezt a musicalt választja. A Sweeney Todd egy morbid horror musical, melyben egy felbőszült borbély, miután ártatlanul letöltötte börtönbüntetését, mindenkinek elvágja a torkát, akit bűnösnek tart. Szállásadója pedig, Mrs Lovett húsos pitét süt az áldozatokból.
Mindez Tim Burton rendezésében, Johnny Deppel és Helen Bonham Carterrel a főszerepben, akik énekelnek is persze, nem is keveset.

Idelinkelem a filnek az ajánlóját:

http://www.youtube.com/watch?v=L_hgrfZVlJA

Ez pedig az ominózus rész az Apja lányából:

http://www.youtube.com/watch?v=xkLSFdvrhq0

Most jut eszembe a lényeg: ezt a musicalt láttam Londonban, egy kisebb stúdiószínházban is. A legjobb előadás volt, amit életemben láttam.

Lami Juli

Lakatos Márk stylist Spanyolországból írt nekünk:

Kedves Cosmo-lányok!

Tegnap elkezdődott a madridi Fashion Week, azaz a Pasarela Cibeles. A spanyolok már néhány éve tartják magukat ahhoz, hogy anorexiás vagy bulímiás modellek nem léphetnek fel a világot jelentő deszkákra, úgyhogy a casting során kiesett három angol modell, akik szomorúan távozhattak Madridból. Egy kicsit több Jamon Serrano vagy paella megtette volna a hatását!

Az első nap rögtön tophírességekkel indítottak. Agatha Ruiz de la Prada, Victorio y Lucchino ás a Magyarországon is méltán ismert Jesus del Pozo is bemutatta kollekcióját. Később jelentkezem és küldök fotókat.

Mindenkit csókolok: Márk

Szeretem a filmeket, és mindig bizalmat szavazok a magyar filmeknek. Amit azonban ma este láttam, nem tudom szó nélkül hagyni. Amikor vége lett a 9 és fél randi című film vetítésének, még sokkal nagyobb volt bennem az indulat, mint most, éppezért nem vagyok hajlandó lefeküdni, és aludni rá egyet, mert félek, akkor nem tudom magamból kiadni, amit ki akarok.

Sok rossz film készül. Magyarországon is sok rossz film készül. De azt hiszem, ilyen rosszat még életemben nem láttam. Pedig az ötlet nem lenne rossz, és a filmnek sem kellett volna annak lennie. Mivel ez egy blog, ahol helyet kaphat a saját véleményem, nem rejtem véka alá, amit gondolok. Kovács Patrícia, a főszereplőnő játéka olyan modoros, hogy a nézhetetlenség határait súrolja. Mivel nő vagyok, nyilván elnézőbben vélekedem Fenyő Ivánról, viszont mind az ő, mint a főhősnő karaktere olyan érdektelen, sőt, inkább ellenszenves, hogy a film közben szinte drukkoltam, hogy ne találjanak egymásra, hanem magányosan éljék le az életüket.

Hangsúlyozom, hogy ez egy személyes vélemény, de számomra a film egyetlen értékelhető pontja Stefanovics Angéla, aki olyan kedves és vicces abban a rövidke szerepben is, amelyet kapott, hogy az ember legszívesebben megölelgetné.

A filmben ordítanak az azt szponzoráló cégek reklámjai, és ha már az ordításnál tartunk, szinte egyfolytában megy a zene, ami szörnyen zavaró. Szóval Sas Tamásnak, aki már sok filmet rendezett, nem sikerült az, ami Till Attilának igen. Tilla első játékfilmje, a Pánik ugyanis igazi felüdülés nemcsak a magyar filmek mezőnyében. De azt majd akkor fogom dicsőíteni, amikor bemutatják, nehogy elfelejtsétek addig.

Lamijuli

Sziasztok!

Képzeljétek, úgy tűnik mindenki meggyógyult, bár a Julinak még kapar a torka, de az állapotáról majd inkább ő tájékoztat benneteket, ha akar, én ebbe már nem folynék bele.
A Dávid (aki tervezőszerkesztő, és egyébként amerikaifutball játékos, és 201 cm magas) például az előbb babázott a címlapjainkkal.
(Ugyanis a márciusi számunkba lesz pasimelléklet, de ti ezt már úgyis tudjátok.)
Szóval, fogta a kinyomtatott címlaplányt és címlapfiút, egymás felé fordította őket és a következőket hallhattuk tőle:
Csaj: Szia, én Cosmo-címlaplány vagyok. És te?
Pasi: Én meg Cosmo-címlapfiú! Megyünk játszani?
Csaj: Igen!
(Ekkor egymás mellé állította a két kinyomtatott címlapot, és egymás mellett sétáltatta őket.)
Csaj: Összeházasodunk?
Pasi: Persze!
Csaj: Lesznek gyerekeink is?
Pasi: Hogyne lennének!
Csaj: És utána mi lesz?
Pasi: Én elmegyek rehabra, te meg neveled a gyerekeket. Ha kijöttem, cserélünk. Hiszen sztárok vagyunk!
Mentségére legyen mondva, Dávid mindezt úgy produkálta, hogy tegnap reggeltől ma hajnalig dolgozott, két órát aludt csupán, és azóta ismét dolgozik.

Viszont remélem, hogy felkeltettem a kíváncsiságotokat márciusi címlap-ügyben!
(A magazin a szokásoknak megfelelően február 20. körül kerül a standokra.)

Kitaláljátok, hogy ki az a csaj, aki a tavalyi év után most duplázik nálunk?
És azt, hogy ki az a pasi, aki a legtöbb szavazatot kapta tőletek, játszott együtt Anthony Hopkinssal és valami bibi van a szemével?
Annyit még elárulok, hogy mindketten hollywoodi sztárok.
Nem mondhatjátok, hogy nem segítettem!

Várom a tippeket!!!

Novákrisztina

Valaki mondja meg, mi az az influenza? Most akkor nekem az van vagy sem? Honnan lehet tudni? Orvoshoz nem megyek, azt ne is javasolja senki!

Lami Juli

U.i.: És különben csak azért mentem be dolgozni, hogy ne üres oldalak jelenjenek meg a lapban a rovataim helyén.

Sziasztok csajok!

Igazi humoros reality-show stílusban vagyok kénytelen bevonni titeket szerkesztőségünk életébe, pedig a helyzet véresen komoly.
Kis csapatunk sorsa hétfőn kezdett drámaira fordulni, az influenza ugyanis karmai közé kaparintotta tervezőszerkesztőnket, Dávidot, akit azon nyomban ki is szavaztunk a házból és hazaküldtük. Egyrészt, mert sajnáltuk, másrészt, mert baromira féltünk, hogy elkapjuk a betegséget. Főleg a Kinga, aki a mai naptól kezdte meg jól megérdemelt szabadságát, amit - tök fura! - nem szeretett volna ágyban, párnák között tölteni negyven fokos lázban égve. Ennek érdekében úgy ötpercenként csípőre tett kézzel állt meg a szerencsétlen, betegségtől félájultan dolgozó Dávid feje felett, és azt kérdezgette tőle, hogy mikor szeretne végre hazaindulni.
Keddre szerkesztő kolléganőmet, Julit is elveszítettük, aki nem annyira influenzás, inkább valami rejtélyes kór ragadta magával, de tuti, ami tuti, őt is otthonmarasztaltuk. Kinga úgy döntött, hogy még sms-t sem vált vele, mert lehet, hogy azon keresztül is fertőz.
Ma már nem kicsit aggódtunk, egyrészt, mert a Juli közölte, hogy ő dél körül bejön - minden ez ellen irányuló sms-em hatástalan volt - az Edit pedig délben bejelentette, hogy kapar a torka és a végtagjai is fájnak. Azóta, mi, az egészséges kisebbség, árgus szemekkel figyeljük mindkettőjüket. Sajnos lapzárta van, ezért nem küldhetjük őket haza, pedig én szívesen megtenném.
A helyzet holnapra még aggasztóbbá válik, mert a Dávid már jön dolgozni, és ki tudja, hogy még mit hoz a reggel? Hiszen ezek után én sem érzem magam túl jól.

Ui.: Nemrég e-mail-ben jelezték, hogy szombaton a számítógépes rendszerünk is összeomlik…

Novák Krisztina

Úgy tűnik, sokaknak volt véleménye legutóbbi szavazásunk témájáról, mert a felvetett kérdésre (Szexeltél/szexelnél-e az exeddel?) 3774-en válaszoltatok. Nos, 57%-otok igennel, míg 43%-otok nemmel felelt. Tehát többen voltak, akik elképzelhetőnek tartották a dolgot, mint ahányan nem.

Azt hiszem, mindkét oldal álláspontja érthető. A megengedőké azért, mert hiába szakítunk meg egy kapcsolatot, az érzelmi kötődés nem feltétlenül múlik el bennünk egyik-napról a másikra párunk iránt, még akkor sem (sajnos!), ha ő csalt meg, árult el minket. A legrosszabb az lehet, amikor hiába tudjuk, hogy nem érdemli meg bizalmunkat, gyengédségünket, még mindig szeretjük. Ilyenkor bizony még az illata, az érintése is életmentő lehet, szalmaszál a fuldoklónak. Talán szerencsésebbek vagyunk abban az esetben (már ha beszélhetünk ilyenkor szerencséről), ha dühünk, haragunk, megbántottságunk akkora kedvesünk iránt, hogy eszünk ágában sincs ágyba bújni a galáddal.

Persze nem csak így érhetnek véget kapcsolatok. Vannak, akiknek úgy fárad el a szerelmük, hogy egyértelmű, nem marad szexuális érdeklődésük a másik iránt, ilyenkor akár egy jól működő barátság is felépíthető a régi alapokra. Az is előfordulhat azonban, hogy a szakítás után eltelik néhány hónap, és bizony az élet nem sodor eléd szebbet, jobbat az exednél. Lehet, hogy egy-egy este erejéig összejönni a volt kedvessel jobb ötletnek tűnik a magányos otthon gubbasztásnál. Aztán hogy ezt ki-ki hogyan rendezi el magában, már más kérdés.

Általános jelenség a világban, hogy ha valaki meghal, akkor a sajtó úgy tartja elevenen az emlékét, hogy elkezd csámcsogni múltbéli tévelygésein. A legújabb áldozat Heath Ledger.

Könnyű azt megvádolni minden félével, aki már nem él, mert nem tudja magát megvédeni. Amerika egyik legnagyobb pletykalapja, az Us Weekly például olyan címlappal akar kijönni, melyen az alig egy hete elhunyt sztárt azzal vádolja, hogy az alkohol, a heroin, a kokain és különböző gyógyszerek rabja volt. Michelle Williams, a sztár kétéves gyermekének anyja most épp azért harcol, hogy a lap ebben a formában ne jelenjen meg. Az Us Weekly cikke szerint a színésznő korábban mindent megett, hog segítsen Heath-nek legyőzni a függőségeit, de ő visszautasította, hogy elvonóra menjen. A cikk arról is beszámol, hogy Michelle eltiltotta kislányától az apját, pedig az rendszeresen részt vett drogteszteken. Michelle sajtófőnöke tagadta a színésznőt ért vádakat. Azt mondja, ez is csak egy hazugság, mint az a rengeteg többi is, amelyet a sztár halálával robbantott a média.
Az amerikai tévécsatornák ráadásul előkapartak egy két évvel ezelőtt készült videót a színészről, amelyen egy Los Angeles-i luxusszállóban, a Chateau Marmont-ban egy drogpartin vesz részt. A különben sötét és homályos videón Heath azt mondja, hogy ezt nem kéne csinálnia, emiatt még meggyűlik a baja a barátnőjével, aki a lakosztály emeletén aludt a háromhónapos kislányukkal.
Nem áll jogomban és nem is szándékozom bírálni azt a helyzetet. Azt azonban nem tudom magamban tartani, hogy úgy gondolom, a sztárok 80%-ról elő lehetne rángatni hasonló felvételeket. Hollywood egy nagyon furcsa világ, és akit elkap, annak nagyon észnél kell lennie, hogy totálisan épelméjű tudjon maradni. Nem tudom, hogy drogos volt-e Heath Ledger és nem is tartozik rám. Bárhogy is élt, és bármekkorát is tévedett, nem szabadott volna 28 évesen meghalnia.

Lami Juli