Nem tudom, hogy ti milyen filmeket kedveltek, de nekem a vígjátékok mindig az elsők között szerepelnek. A Szerelem és egyéb katasztrófák című filmet az egyik kolléganőm ajánlotta, a másiknak egyáltalán nem tetszett - és ugyanezt a kettősséget láttam az internetes ajánlóknál is. Viszont, miután a film főszereplője egy divatmagazinnál dolgozik és a szerkesztőségben az ilyen típusú filmeket általában szinte kötelező jelleggel meg szoktuk nézni, úgy gondoltam, hogy mindenképpen érdemes adni neki egy esélyt. Szintén nem mellékes, hogy Brittany Murphy játszik benne, aki szerintem igazán jó színésznő (a Magánürügy c. filmben nagyon vicces!). És összességében jól is döntöttem. A film eleje elég zavaros, kapkodó, helyenként ijesztő és nagyon brit, de később tényleg elég vicces jelenetek vannak benne, nagyon trendik a ruhák, a cipők és a kiegészítők (oké, inkább csak Jacks cuccai), valamint az ezüst Mini Morris engem különösen lenyűgözött. Borzalmasan aranyosnak tartom az ilyen kicsi autókat és nagyon illett Londonhoz is.

A történetben persze fő szerepet kap a romantikus szál, ami esetünkben meglehetősen kusza. Jacks óriási félreértésbe keveredik, amikor nem látja a fától az erdőt, és más szerelmi életét próbálja helyrehozni, a magáéra viszont nem fordít elég időt. A lényeg, hogy a filmben van szerelmi szál, ami a lányoknak bizonyára tetszeni fog és erős humor, ami miatt a fiúk sem unatkoznak majd a moziban!

Összességében mindenkinek ajánlanám ezt a gyöngyszemet, aki szereti az angolokat, Londont, a pörgést, a kalamajkával spékelt romantikus mozifilmeket, a divatot és a happy endet!

Kinga

A legutóbbi szavazáson azt firtattuk, belemennétek-e munkahelyi viszonyba. Úgy tűnik, mi csajok meglehetősen romantikusak vagyunk! 2372-en szavaztatok ugyanis, és 40%-otok azt válaszolta, hogy egy hatalmas szerelem miatt bizony benne volna a dologban. Úgy tűnik, a lángoló szenvedélyek felülírják (vagy felülírnák) az óvatoskodó, házinyúlra nem lövünk-szabályt is! Ami viszont meglepő: 19%-otok úgy gondolja, szívesen kipróbálná a munkahelyi viszonyt. Nyilván az a verzió lebeg ilyenkor a szemetek előtt, hogy a cégnél találjátok meg az igazit, jövendőbeli férjeteket, leendő gyermekeitek apját. Senki sem gondol arra, hogy belefut a helyi Don Juanba, aki szívesen flörtölget (esetleg le is fekszik) vele, aztán a következő héten már egy másik kolléganőt tüntet ki a figyelmével és intenzív nyomulásával. Az a változat sem kellemesebb, hogy elér ugyan a végzet a munkahelyen és szerelmes leszel egy munkatársadba, együtt is vagytok néhány hónapig, ám aztán ő hamarabb szeret ki belőled és neked nap mint nap nézned kell még szíved összetörőjét, akit nem visel meg a szakítás, esetleg újabb szerelmét is a cégtől választja és előtted zajlik a friss kapcsolat. Előfordul persze az is (13%-otok írta), hogy az ember lánya bármennyire nem akarja, mégis belesodródik egy ilyen ügybe. 9%-otok pedig éppen benne is van, no de nem is óvatoskodott ezzel kapcsolatban. És végül: a szavazók 20%-a felelte azt, hogy soha, semmiképpen nem bonyolódna a munkehelyén viszonyba.

Sziasztok Csajok!

Először is nagy örömmel tölt el, hogy napról napra egyre többen vagyunk a site-on!:) Hidd el, érdemes minden nap visszalátogatnod, mert a frissülő tartalom mellett mától újabb klassz dologgal bővült az oldal. Ezentúl már galériát is nézegethetsz! Most a divatházak “backstage” világába kalauzolunk, hogy te is elleshesd a láthatatlan smink trükkjét. Nézd meg képgalériánkat!! http://www.cosmopolitan.hu/rw_cikk/szepseg/szepsegtanacsok/minimalista_tokely

Évi

Kedves Cosmo-lányok!

Egy igazi real-life sztorit osztok most meg veletek. Tudom, hogy nem vagyok egyedül a történetemmel, de minden dolog durvábbnak tűnik, ha velünk esik meg.
Nemrégiben ködös, nyálkás időben autóztam hazafelé a körúton legalább harminccal. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy a jóval előttem lévő autó fékez, erre én is rögtön így cselekedtem. Az autóm fiatal, három hete volt szervizben, van benne ABS, mégis tehetetlen voltam. Csak ültem tövig nyomott fékkel, szorítottam a kormányt és tehetetlenül figyeltem, hogy a kocsim nem áll meg, hanem finoman siklik tovább, bele egyenesen az előttem álló kocsi hátuljába. A koccanást - hiszen kb. 15-20-al ütköztünk - még egy lökés követte hátulról, mert a mögöttem lévő autó meg az én kocsim hátuljába szállt bele. De nem volt időm ezzel foglalkozni, mert a valódi sztori csak ekkor kezdődött.
Én még mindig csak kétségbeesetten szorongattam a kormányt, amikor az előttem lévő autó vezetője, egy férfi, eltorzult fejjel, artikulálatlanul üvöltve az ajtóm mellé rohant. Még jó hogy működtek a reflexeim, és belülről lezártam az autót, mert abban a pillanatban fel akarta tépni az ajtóm. Mivel nem járt sikerrel, tehetetlenségében elkezdte rugdosni a kocsim, de ekkor már operaénekesnőket megszégyenítő sikítás kötötte le a figyelmem. Autóvezető úr becses neje hassal előre ráugrott az autóm motorháztetejére és ököllel püfölte a szélvédőm. Ezek után azonnal kihívtam a rendőröket.
(Megjegyzem, azon voltak kibukva, hogy én egy száguldozó elmebeteg vagyok, aki direkt összetörte az ő vadonat új autójukat. Elhihetitek, hogy én ugyanazt a kétségbeesést éreztem a saját járművemmel kapcsolatban, hiszen gyakorlatilag arra keresek, hogy őt fenntartsam. Ráadásul a büntetés elől sem akartam elmenekülni - mondjuk nem is tudtam volna, hiszen egy autószendvics közepén voltam - mert tizenkét év vezetési tapsztalat után tökéletesen tisztában voltam azzal, hogy a KRESZ szerint én vagyok a hibás, mert, hiába mentem harminccal, nem az útviszonyoknak megfelelően vezettem.)
A sztori érdekessége még annyi, hogy a másik oldalon, a budapesti belváros kellős közepén, 30-40 ember bámulta mindezt, de valahogy senki nem érzett késztetést arra, hogy átjöjjön és megakadályozza, hogy meglincseljenek vagy önbíráskodjanak vagy nevezzük bárminek.
A másik érdekesség pedig az, hogy a hölgy, aki megunta, hogy nem tudja rámtörni az ablakot, lekászálódott a kocsiról, kicsit pihegett, majd őrjöngeni kezdett - tipikus női hiszti volt - miközben azt hajtogatta, hogy rosszul van. Éppen ezért hites ura hívott neki egy mentőt, betuszkolta és elvitette. Ennek következtében a helyszínelők - akik egyébként maximálisan korrektek voltak - vázolták, hogy milyen büntetések várhatnak rám. Azt hittem, hogy elájulok, amikor közölték, hogy, ha a hölgy olyan papírt kap a kórházban, ami azt tartalmazza, hogy nyolc napon belül gyógyuló személyi sérülés a baleset következménye, akkor a pontok és a pénzbüntetés mellett még a jogosítványomat is elvehetik. És mindez egy “kis ” koccanás következménye…
Úgy tűnik, ma már az sem mindegy, hogy kivel karambolozunk. Ugyanis mindez történhetett volna úgy is, hogy én elismerem a vétkességem, kitöltünk egy balaseti adatlapot a biztosítónak és békében elválnak útjaink.

Krisztina

Ui.: A “legmókásabb” az egészben az, hogy utóbb kiderült, a balesetben csak az én autóm sérült.

Legutóbbi szavazásunkon arról kérdeztünk benneteket, bele szoktatok-e nézni a pasitok mobiljába. 1355-en válaszoltatok, és többé-kevésbé végig ugyanaz volt az arány: 55% igen, 45% nem. Úgy tűnik tehát, sokakban ott lakozik a kisördög, ezért folyamatosan csekkolják, nincs-e más nő a láthatáron. Kevesebben vannak, akik párjuk magánszféráját szentnek és sérthetetlennek tekintik és még titokban sem kukucskálnak be kedvesük telefonjába, egy gyors híváslistaellenőrzés vagy üzenetátolvasás erejéig.

Persze a rossz tapasztalatok kétségtelenül bizalmatlanságot szülnek. Az egyik legjobb barátnőmet is exkedvese tette egy életre óvatossá. Az ominózus pasit, álmai lovagját annyira szerette, hogy eszébe sem jutott róla, hogy esetleg átverheti. Meg volt győződve szerelmük kivételességéről és azt hitte, hogy amit számára a férfi jelent (a pótolhatatlant, az igazit), azt jelenti ő is a férfinak. Nos, tévedett. Amikor rádöbbent arra, hogy kedvese külön utakon jár és egyáltalán nem veti meg a futó kalandokat, teljesen összeomlott és attól kezdve SEMMIT nem hitt el a pasinak. Ez még önmagában nem is lett volna baj, mert az valóban nem érdemelte meg a bizalmát, csak barátnőm nem pusztán erre a férfira tekintett ezután gyanakvással, hanem az összesre. Ennek következtében beletelt jónéhány hónapjába, amíg a szakítás után újra bizalmat szavazott egy felbukkanó srácnak. És bár már három éve együtt vannak, barátnőm az új fiú mobilját azért időről-időre rutinszerűen átfutja - mert egyszer már megégette magát.

Hol volt, hol nem volt, az évben megint eljött az a nap, amikor a Story-bál volt. Ezt én igencsak kedvelem, mert nagyon sok pajtásommal vagyok ott együtt minden évben. Meg azért lássuk be, azt a részét is komálom, hogy lehet öltözni!

Az idén két szín jutott eszembe, hogy ezek lesznek, amikre építeni fogom a kis toalettemet. Felhívtam a Makányt, hogy jó lenne valami kis ruci és neki is csak annyit mondtam: piros és lila. Na, aztán egy szép napom át is mentem hozzá (öt perc gyalog tőlem), és mutatott egy anyagot.

- Milyen - kérdezte? - Ezt az anyagot másra úgysem tudom ráadni – sommázta a dolgot, utalva arra, hogy kicsit bevállalósabb az ízlésem, mint másoknak. És akkor elkezdődött a szokásos hajsza a cipő, az ékszerek után. Márknak (Lakatos) is megmutattam az anyagból két centit, ekkora mintát kaptam ugyanis, hogy találjak hozzá kiegészítőket. Aztán ezt ő jól elvitte magával, hogy keres hozzá nekem kesztyűanyagot. Talált is szerencsére, így egy édes néni két nap alatt megvarrta a lila bőrkesztyűt nekem, utólag is köszönet érte. A ruhámat péntek délután hoztam el a Mártától, aki előző nap nyerte el az olimpiai formaruha tervezési jogát, így gyors influenzával reagált rá, tehát nem látta rajtam a tüneményt. Délelőtt még elmentem fodrászhoz, ahol szokás szerint ezer ismerős volt és Snoopy épp Rúzsa Magdi haját sütögette. Én az gondoltam, valami kis visszafogott frizura kéne nekem, de különleges. Hát így született meg az ultragöndör mikrofonfejem, aminek a közepében egy lila hajpántot is elhelyeztünk. Imádtam! Aztán délután a sminkes Dóri az ázott veréb-külsőmből királylányt csinált, utána összeszedtem Márkot és mentünk megjelenni. Az este nagyon jól sikerült, a pajtásaim nagy része megjelent, és gyönyörű volt mindenki. Na jó, majdnem mindenki, mert azért a stílusrendőrség osztogathatott volna néhány piros lapot! Nettinek (Erős Antónia), Stahl Juditnak, Balogh Edinának és Szorcsik Vikinek is ultraszép ruhája volt, meg ők azért tudják viselni is, ami elég fontos része a sztorinak. Végre (ha csak telefonon is), megnézhettem Árpa Amira otthoni ténykedéseit. Hát, Szabina szerint tuti, hogy divattal fog foglalkozni a csemete, mert épp egy olyan felvételt mutatott a mobilján, ahol Amira dobálja ki a gönceit a szekrényből. És hát ezen az estén mindig történnek fura dolgok. Bár idén az vitte a pálmát, hogy Győzike udvarolni kezdett. Mi jöhet még ezután?

Patrícia

Sziasztok!

Tudom, hogy fő a vidámság, én is vidám természet vagyok, de sajnos ma belefutottam a youtube-on egy nagyon szomorú felvételbe Szudánból, és ettől rossz kedvem lett. Most nem akarom részletezni, mi folyik Darfurban, biztos sokan hallottatok is már erről, és nyilván azon is gondolkoztatok, hogyan lehetne segíteni. Szóval!

Ha van néhány percetek, és van kedvetek segíteni olyan embereken, akik a világ legszegényebb országaiban élnek, regisztráljatok a www.tabal.org weboldalon. Sajnos a lap angol nyelvű, de ha nem beszéltek angolul, már azzal is sokat segíthettek, hogy regisztráltok. Ha pedig beszélitek ezt a nyelvet, és egy kicsit böngészitek az oldalt, észreveszitek majd, hogy anélkül, hogy egy fillért adnátok, milyen sokat segíthettek. Nektek csak egy pár percbe kerül, másoknak viszont nagyon sokat segíthettek.

 Én bevallom, nagy internet junkie vagyok, használom a hazai és a nemzetközi ismerőskereső közösségi portált, két chatprogramot is állandó alkalmazásban tartok, de komolyan úgy gondolom, hogy nemcsak ebből áll a világ, hanem néha jó érzés valami nemes célra is nyomogatni a billentyűzetet.

 Remélem, meggyőztem néhányatokat, és ha legközelebb a tabalra lépek, már ott lesztek.

 Lamijuli

A napokban szokásos körutamat jártam az egyik budapesti bevásárlóközpontban, és a női mosdóban egy újabb élménnyel lettem gazdagabb. Úgy általában nem fejezem ki harsány nem tetszésemet a divatot, és legfőképpen a stílust könyörtelenül kigúnyoló lányok felé, most azonban nem volt menekvés.

 Sorban állás közben ugyanis megakadt a szemem a rögtön előttem álló lányon. Ő  valószínűleg aznap reggel arra ébredt, hogy ma több réteg spandexbe burkolózik. Ezzel még önmagában véve nem is lett volna baj, ha mindezt nem egy szuperelegáns, duplasoros gombolású, és karcsúsított szövetkabát alá vette volna fel, megspékelve egy breaktáncosokat megszégyenítő, kopott edzőcipővel, és egy vastag, több színben pompázó bokavédő bugyolával.

Nos, hát ekkor még nem is ült ki annyira a döbbenet az arcomra, mint amikor egy másik lány kipördült az egyik fülkéből, tökéletes megtestesítőjeként egy kissé túlsúlyos, Rocksztár Barbie-nak. A levegősre hurkolt neccharisnyát, műbőr lakkcsizmát, miniszoknyát, és a hasat nem takaró topocskát egy messziről is legalább egy kilogrammot nyomó bizsurengeteggel, és egy csipkés, ujjatlan kesztyűvel igyekezett feldobni. Amikor pedig éppen az elvégzett dolga utáni  kézmosásra került volna a sor,  úgy döntött, a kesztyű marad,  elég lesz csupán az ujjvégeit  megvizezni egy kicsit.

Mindenesetre ez a kis mosdójelenet  igencsak tanulságos volt. De ne gondoljátok, hogy csak a hétköznapi halandók képesek ilyen stílusgyengeségekre, a sztárok épp annyira tesznek néha a finom stílusra, mint ezek a lányok. Te azonban ne kövesd el ugyanezt!  Tarts velünk, mert nap mint nap bennfentes titkokat árulunk el, ráadásul segítünk  eligazodni a divat útvesztőiben!

Kíváncsi lennék, szerinted milyen stílusuk van a magyar lányoknak?

Évi

Mindjárt az elején elmondom, hogy én nagyon élveztem Párizsban, hogy minden utca és tér valami filmnek vagy könyvnek vagy dalnak a címe. Én például Belleville-ben laktam, és bár nem láttam azt a biciklizős rajzfilmet, a Belleville randevút, de azért örültem, hogy ott lehetek.
Párizsban két macska is volt ott, ahol laktunk. Én allergiás vagyok a macskára. De tudom, hogy itt mindenki nagyon szereti a cicákat, úgyhogy inkább nem mondok semmit. Különben én is szeretem őket, csak ne legyenek ott, ahol én vagyok.
Meg láttam az Ördögűzőt franciául, és meg kell, hogy mondjam, a kislány francia hangja inkább volt nevetséges, mint félelmetes. Viszont a macska filmnézés közbeni hirtelen ágyraugrása az elég ijesztő.
Különben pedig én rengeteg horrofilmet láttam életemben, és most veletek is megosztom a toplistámat. Minden idők legfélelmetesebb filmjének a Ragyogást tartom, az annyira félelmetes, hogy én csak 40 percig tudtam nézni, és azóta sem mertem folytatni.
Ezt követi az Örgögűző, szigorúan eredeti nyelven, lehetőleg a digitálisan felújított változat.
Harmadik helyen A szem című hongkongi horror áll nálam, amelynek most elkészült az amerikai változata is, Jessica Albával a főszerepben. Gyanítom, hogy az eredeti félelmetesebb, mint az új, de azért linkelem az ajánlóját. Aki pedig tényleg igazán félni akar, ne hagyja ki a hongkongi változatot, de utána ne aludjon egyedül. Én például csak akkor nézem meg még egyszer, ha lesz férjem, aki mindig velem alszik.

http://www.youtube.com/watch?v=OtYX_gYZTdk&feature=related

Lamijuli

Hello Csajok!:)

Ahogy azt már a site-on is olvashatjátok tegnap kicsit szemügyre vettük a szezon végi akciókat! Elképesztő mennyiségű árukészlet és hihetelen leértékelések csábítanak! Engem nem kellet sokat győzködni, a hétvégén biztosan belevetem magam az akciórengetegbe!:)

Írjatok, hogy ti milyen márkaboltokat rohamoztok meg!?

Szép hétvégét mindenkinek!

Évi