Sziasztok!

Tegnap az egyik Óriás bevásárlóközpont Óriás elektronikai üzletének Óriás sorában (a 34.-ként sorbanállva) arra gondoltam: Mikor lesz már vége ennek az őrületnek? Most pedig csak arra tudok gondolni, mikor lesz már végre holnap este? Az ajándékok ugyanis már ott figyelnek a szobám egyik titkos pontján, csilli-villi papírokba csomagolva, és csini kis masnikkal átkötve… A mézeskalácsillat bejárja az egész házat .. anyukám pedig a létra tetején egyensúlyoz a szokásos, (már-már a tökéletességig fejlesztett) ünnepi dekoráció elkészítésével. Szóval ez az amiért annyira jó minden évben újra -és újra átélni a karácsonyt! Remélem te is megtalálod benne az örömet!

Minden kedves Cosmo-lánynak nagyon boldog, és békés karácsonyt kívánok!

Évi

Sziasztok!

Nemrég kávézni mentünk a szerkesztőséggel, és minden bizonnyal egy korán érkező Jézuska járt addig nálunk, mert, amikor visszaértünk mindenkinek ott volt az asztalán egy 2008. januári Cosmopolitan! Ez pedig azt jelenti, hogy holnaptól már kereshetitek is az újságosnál a gyönyörű Heidi Klum fotójával díszített évnyitó lapszámot! Ajánlom elolvasásra a vele készült interjút - nagyon tanulságos! Ráadásul jobban megismerhetitek a magyar Music Television új műsorvezetőjét Franciskát és a Danubius Rádió egyik hangadóját, Rákóczi Ferit (semmiképp se hagyjátok ki a Kezdetek című fejezetet, mert naggyon komoly!). Természetesen szépség- és divatszerkesztőink is kitettek magukért, csak úgy hemzseg a lap a szilveszteri tanácsoktól. Lehet, hogy elfogult vagyok :), de a divatanyagunk JEGETrengető! Hogy ez mit jelent? Nézz bele a lapba és egyből rájössz! Természetesen a sztárok, a karriertippek, a férfiszemmel is a legjobb formáját hozza, a többi állandó rovatunkról nem is beszélve!

Esetleg van kérdés? Mert szívesen válaszolok.

Novák Krisztina

Sziasztok csajok:)

Kíváncsi lennék, ti hogy álltok a síeléssel?

Az én első élményem  ezzel kapcsolatban igencsak meghatározó volt. Sokáig ágáltam a hófedte csúcsok ellen, gondolván,  majd én ott úgyis jól kitöröm a nyakamat,  nem beszélve a mínuszokról. Amit  szintén nagyon nem szeretek. Persze azért izgatott a dolog, hogy vajon mit élveznek ebben ennyien?!

Két évvel ez előtt azonban nem volt menekvés,  életem nagy szerelme kész tények elé állított. Síruhával, és egy 4 napos kiruccanással lepett meg. Persze, hogy meg akartam mutatni, hogy mennyire belevaló vagyok, egy pillanatra sem bántottam volna meg, félretettem a félelmeimet, és pakoltam.

Mondanom sem kell a  nagy Ő igencsak keni -vágja a síelés témakörét  általában 100-al szaggat lefelé a fekete pályákon. Így volt már egy pár alkalommal, és szépen elmondta hogyan is kell praktikusan felöltözni az egyébként profi síruha alá, hogy az ember ne kezdjen el az izzadástól szenvedni. Ott ugyanis nincs lehetőség vetkőzni! Na gondoltam, ez is csak egy férfi, honnan tudhatná, hogy én mennyire fázom. Már a pakolásnál gondok voltak, mivel egy óriásbőröndbe sem fért bele az a mennyiségű pulóver, sapka, sál mellény, vastag harisnya, amennyivel készültem.

 Nagy hiba volt! A síruhák lényegét csak utána értettem meg, miután 2 harisnya, 3 pulóver, egy mellény, egy sízokni, két, hangsúlyozom  KÉT sapka, és egy egy sál is rajtam volt a kabát és a nadrág alatt. Már akkor levert a víz amikor magamra vettem a teljes menetfelszerelést. De gondoltam csak így élhetem túl. 2000 méteren aztán plusz 1 fok és csodás napsütés várt rám, hogy elsajátítsam a síelés rejtelmeit. Persze, ha a komoly “dunsztkötés” nem akadályozott volna meg. :)Merthogy én vetkőztem volna, ha tudtam volna.. Igazi, kis kínszenvedéssé fajult az első nap..

Így aztán ajánlanám mindenki figyelmébe a “Síelésre felkészülni!” c. írást. Ezek után garantáltan nem fogtok hasonló helyzetbe kerülni mint én…

Most kicsit utánzó majom leszek, de én is mindenképp ajánlani szeretnék egy filmet, az a címe, hogy Az ismeretlen. Ugyanaz rendezte, mint a Cinema Paradisót, a Malénát és Az óceánjáró zongorista legendáját, azaz Tornatore.
Légyszi, nézzétek meg.
Lamijuli

Na hi!

Az történt, hogy tegnap este játszottam a macskámmal. Na jóóóóó, azt játszottuk, hogy én nagyon el akartam kapni, ő meg nagyon nem akarta, hogy ez megtörténjen. És akkor agresszív lettem… Nem kicsit, nagyon! És vérben forgó szemmel rohantam szóban forgó, Dumbó nevezetű élőlény után (aki egyébként csak cselédnek tart minket, embereket, és egyáltalán nem hajlandó úgy viselkedni, mintha macska lenne, ezért nem lehet sem simizni, sem ölbevenni), amikor a bal kislábujjam beleakadt a fotelbe. És akkor én úgy éreztem, hogy elkezdett önálló életet élni, mármint a lábujjam, mert teljesen hátrabicsaklott. És csak ültem a földön, szorongattam és próbáltam levegőt venni a fájdalomtól, többnyire sikertelenül. Dumbó meg ült velem szemben és, esküszöm, kéjes vigyor ült a pofáján. Azután felálltam és már nem is fájt annyira, de megnéztem és olyan furin nézett ki. Na, ma reggel voltam az SZTK-ban és közölték, hogy eltört. És találjátok ki, hogy hogyan gyógyították? Hozzákötözték a mellette levőhöz, nehogy görbén forrjon össze!!!!! Ennnyi! Meg kaptam valami fájdalomcsillapítót… Na, pont annyit ért! Úgyhogy most itt szaladgálok, jóóó sántikálok a szerkesztőségben a játszózoknimban. Még jó, hogy az egész épület tiszta szőnyegpadló! És tudjátok, mi a legviccesebb az egészben? Imádok lovagolni, a kedvenc pacim, Zeusz - Zici, Zicike, Zicimackó - cirka 800 kg. Véletlenül rálépett már párszor a lábamra, de ilyen baleset még sohasem ért! Szóval a tanulság: Óvakodj a macskáktól!
Krisztina

A heti horoszkópom szerint tanulnom kellene. Jaj ne már megint. Az egyetem elvégzése után elhatároztam, hogy többé iskola közelébe sem megyek. Ez nem jött össze, mert idén ősszel ismét egy suliban találtam magam. Miután építő jellegűnek tűnik a tanulásra való felszólítás, megpróbálom megfogadni. Ez a horoszkóp-olvasás egyébként nagy mánia a szerkesztőségben. Itt (és az élet egyéb területein is) Skorpió létemre Ikrekkel vagyok körülvéve. Így aztán garantált, hogy sosem unatkozom.

Azért mi sem mindig fogadjuk meg a hori által közölt javaslatokat. A 2007-es év nagy része például azzal telt, hogy az egyik előrejelzés szerint majdnem minden héten a főnökömbe kellett beleszeretnem. Ez persze mindig jókedvre derített minket, hiszen a főnökömet Patríciának hívják, vagyis nő, és persze nincsenek ilyesféle hajlamaim. Így mondanom sem kell, a liaison elmaradt.

Ennek ellenére sokszor igazán találó az asztrológus által predesztinált hét (vagy hónap, ha a Cosmo nyomtatott verziójára gondolunk), így sosem hagynánk ki az aktuális horoszkóp olvasását. Én tényleg elhiszem, hogy egy csomó konfliktus elkerülhető így, plusz könnyebben oda tudunk figyelni az apróságokra is. Szerintem most mindenki olvassa el a weboldalon található heti horoszkópját, hogy tisztában legyen a körülmények alakulásával.

Kinga

Azt hiszem, a Mikulást megzavarta, hogy elköltöztem, de végül csak ideért. Ráadásul olyan jófej volt, hogy hozott lime-ot, úgyhogy tudok Mojitót csinálni…és nyárszagot érzek.

Ja, és nem azért mentem Amerikába, hogy sztárokat keressek, de egyet azért láttam, akit fel is vettem videóra a telefonommal. Ide is linkelem:

http://www.youtube.com/watch?v=2CTQaE-kHPo

Mindig is szerettem Bill Nighty-t, főleg exheroinista rockerként az Igazából szerelemben. Örültem, hogy előttem állt sorban a vízumnál. Képzeljétek, neki is ugyanúgy sorban kellett állnia, aztán valaki észrevette, és előre engedték.

Lamijuli

Én személy szerint nagyon örültem a Mikulás mai csomagjainak (határozottan jobban, mint a múlt heti, szélvédőmön hagyottnak…), nagyon édes és szép ajándékokat, valamint rengeteg csokit kaptam! Az irodai meglepiket - egyes, frissen érkezett kollégáink megdöbbenésére - hamarosan el is fogyasztottam. Nem titok, nagy csokifogyasztó hírében áll a kis szerkesztőségünk, így az ilyen ünnepnapok aranyozzák be igazán a lapzártával töltött hosszú óráinkat.

Persze a héten nemcsak a csokik dobták fel a hangulatomat, hiszen Julival és Patríciával a szokásos Vörösmarty téri látogatásunkat is megejtettük. Azért szokásos, mert szinte már hagyománynak számít, hogy évről évre a belvárosi karácsonyi vásár felé vesszük az irányt a lányokkal és elfogyasztjuk a jól megérdemelt sültkolbászkáinkat. Mi már hónapokkal ezelőtt erre készültünk és az eseményt megelőző este úgy köszöntünk el egymástól, hogy reggel senki ne feledje a harisnyát és a meleg ruhát. Iszonyúan hangulatos ilyenkor a Vörösmarty tér és környéke, ha még nem jártatok ott, mindenképpen nézzetek ki! Nagyon szuper a karácsonyi forgatagban forralt borral a kezedben nézelődni és kürtöskalácsot falatozni. Véleményem szerint egy esemény akkor tökéletes, ha minden érzékszervedre hat és itt bizony nincs hiány semmiből. Nagyon jól mulattunk Juliékkal, így nektek is csak javasolni tudom, hogy jól öltözzetek fel, fogjátok meg a kedvesetek kezét, és sétáljatok ki a Vörösmarty térre!

Kinga

Tegnap éjjel majdnem nem tudtam hazamenni, mert egy póruljárt karácsonyfa felborult az Operaház előtt, és tűzoltók torlaszolták el az utat. Reggel pedig némi csalódottsággal konstatáltam, hogy lehet, hogy már tényleg felnőtt vagyok, mert egyáltalán nem jött a Mikulás. Vagy az is lehet, hogy idén rossz voltam. Sőt, majdnem biztos. Az utcára érve azonban örömmel nyugtáztam, hogy magához tért az Opera karácsonyfája. Erről aztán eszembe jutott, hogy november elején Los Angelesben jártam, és egy napon elmentem Melrose Place-re. Egészen pontosan november 4. volt, azonban a bevásárlóutca kis főterén már állították a karácsonyfát. A helyzetet még furcsábbá tette, hogy közben 30 fok volt, erről persze nem tehet senki, de egy kontinentális éghajlathoz szokott ember számára mégicsak szürreális. A lényeg azonban az, hogy akik állították a fát, a tökéletességre törekedtek, és ezért olyan módszerhez folyamodtak, amelyet még nem láttam. Hogy 100%-osan szimmetrikus legyen a fa, ahol kicsit dúsabb volt, ott levágtak róla teljes ágakat, miközben a ritkásabb részeken lukakat fúrtak, hogy a levágott ágakat ode illeszthessék. Szóval hiába volt a nyersanyag természetes, a végeredmény már érzéki csalódás volt. Persze onnantól végülis, hogy kivágták a fát, tök mindegy, mit csinálnak vele. És egy óra múlva ott állt a rekkenő hőségben a világ legtökéletesebb karácsonyfája.
Közben beértem a Cosmóba, és rögtön jobb kedvem lett, mert itt már járt a Mikulás. Úgyhogy most az egekbe szökkent vércukorszinttel épp Melrose Place-re gondolok.
Lamijuli

Lebuktam, látszik, hogy tök kezdő blogger vagyok! Ugyanis a legfontosabbat teljesen elfelejtettem. Ugye megírjátok nekünk, hogy mi szépet és jót kaptatok? Meg azt is, hogy melyik pasi volt olyan bunkó, hogy még egy picuri csokimikulást is sajnált tőletek!

Krisztina