Sziasztok Mindeneim!

Rövid leszek és tömör: rátok kattant a pasim!
Nem is olyan rég arra lettem figyelmes, hogy miközben lelkesen diskurálok életem értelmével, szeme sarkából huncutul sandít a meglehetősen nagy kupac Cosmóm felé.  Ez akkor még fel sem tűnt. Később viszont egyre gyakrabban fordult elő, hogy hóna alatt egy csodás példánnyal iramodott az erkély felé az árnyékba. Amikor ez rendszeressé vált, hol a kezében villogó Cosmómra szórtam “Hé, teszed le a pasimat!” pillantásokat, hol pedig a pasim kapta a “Hé, az az enyém!” tekintetet. Egyikőjük sem méltatott a legkisebb figyelemre sem. Addig-addig fúrta az oldalam ez a számomra nem szokványos eset, hogy kiböktem neki, mi piszkálja a csőröm. Ekkor elővette a legkomolyabb - és persze rettenetesen szívdöglesztő - tekintetét és közölte: ” Drágám, a férfimagazinok legtöbbje azt sugallja, hogy használd a nőt, és lépj tovább, hiszen te is lehetsz Casanova, viszont a Cosmódon keresztül látom magunkat a ti szemetekkel, hogy min kellene változtatni, hogy hogy teheti egy párkapcsolat tényleg boldoggá a nőket, mert hidd el, a férfiak nagyobb része nem csak használni akarja őket és továbblépni, hanem igenis szeretni és megtartani.”

Így esett, hogy ő és a Cosmóm barátok lettek! És így esett az is, hogy azóta nem érzem, hogy az együtt töltött perceikkel nekem kevesebb jut a szerelméből, hiszen már tudom, hogy minden egyes oldallal közelebb kerül hozzám!

Puszi
Olgi

Az elmúlt időben nem túl sok időt hagytam az unatkozásra, munka után mindig akadt valami program. Miután rendesen túlpörögtem, már alig vártam azt a nyaralást, amit néhány hónappal ezelőtt beterveztem. Máltára mentem, méghozzá a nővéremhez, két teljes hétre. Nem volt ismeretlen számomra a terep: ezelőtt már négyszer jártam Máltán, nem hiába. Imádom ezt a helyet. A két hét alatt sikerült maradéktalanul kipihenni magam: rengeteget aludtam, olvastam, napoztam, az első héten inkább a passzívabb élvezeteket habzsoltam. A hétvégén és a második héten kezdtem inkább aktívkodni: mentünk bulizni, áthajóztunk egy gyönyörű szigetre, Gozora, felmentünk Málta legmagasabb pontjára, és sokat vásároltunk Szóval az idei nyaralás igazán pihentetőre sikerült, és a sok finom étel ellenére szerencsére csak a bőröndöm lett nehezebb - néhány ruhával, ékszerrel és szuvenírrel

Íme egy kép a nyaralásról

Alexa

Sziasztok!

Évekig forgattam a magazint minden hónapban. Aztán jött a változás az életemben, anyuka lettem. Annyi minden megváltozott körülöttem, soha semmire nem volt elég időm. Viszont beköszöntött a nyár, a családdal nyaralni mentem, és ameddig a párom tankolt, bementem a benzinkútra, és megláttam az augusztusi számotokat, muszáj volt megvennem.

A négyórás autóút alatt szépen átforgattam, és elolvastam a cikkeket (volt, amit többször is). A szex és szerelem rovatban rengeteg érdekes dolgot találtam, és be kell vallanom, jól jött a sok tipp. A gyermekünk születése óta valahogy megváltozott a szexuális életünk is, de a ” 37 szexi ötlet Hollywoodból” és az ” Ágytól az oltárig” annyira bejött, hogy a nyaralás estéit igencsak izgalmasan töltöttük a kedvesemmel.

A lényeg, hogy nem csak a nyaralás napjaira sikerült változtatnunk a kapcsolatunkon, hanem otthon is. A párom valamelyik nap elmondta, hogy ne haragudjak meg rá, de olyan rég nem érezte már ezt irántam, de most egyszerűen alig várja a velem töltött pillanatokat, és megkérdezte, mi változott bennem. A válaszom egyszerűen az volt, hogy a kezébe nyomtam a magazint, és megmutattam neki a cikkeket. Erre elmosolyodott, megcsókolt, és azt mondta, hogy akár ciki, akár nem, mostantól ő veszi meg nekem a Cosmopolitant minden hónapban az újságárusnál. Köszönöm nektek, hogy újra nő lehetek!

Mostantól örök olvasótok és rajongótok:
Binder Kitti

Kedves Cosmo!

Köszönöm nektek az idei nyár legcsajosabb élményét! Tegnap vettem részt először a Cosmopolitan Guiness-rekordkísérletén. Fantasztikusak voltak mind a programok, mind az ajándékok. A barátnőmmel nagyon örültünk a Swarovski fülbevalónak és a Venus Embrace borotvának, amivel már belépéskor megleptetek minket. Sőt, nektek hála gyönyörű sminket és új frizurát kaphattunk Kipróbáltuk a Herbal Essences koktéljait és megkóstoltuk a Fruity Magic gyümölcskosarakat. Egyszóval minden volt, ami szem-szájnak ingere. És ha már a szájnál tartunk… A fogorvoshoz is beültünk, ahol elektromos fogkefét kaptunk ajándékba. Már ezért a rengeteg dologért megérte elmenni, de csak ezután kezdődött a lényeg! Katus Attila aerobicja után elindultunk a Balaton felé, és elfoglaltuk helyünket a C betűben. Leírhatatlan érzés volt! A zúgó helikopter, a zene és a sikítozás, a Balaton, na és persze a Cosmo legyezőink! Már nagyon kíváncsi vagyok a fotókra! Sajnálom, hogy a rekordot nem sikerült megdönteni, de ez a hangulatot egy cseppet sem befolyásolta, hiszen mi már így is nyertünk. Kifelé menet még átvettük a búcsúajándékokat, és rengeteg csomaggal indultunk haza Budapestre. Az ajándék Cosmoval pedig gyorsan elrepült a hazaút. Köszönöm ezt a csodás napot, remélem jövőre is találkozunk!

Egy Cosmo-lány a sok közül

Egy hétig barátokkal a horvát tengerparton lenni… nem minden esetben a legpihentetőbb dolog. Első körben egy ilyen nyaralás alkalmával számítani kell arra, hogy minden este party van, és az alvás és a non-stop pihenés legfeljebb csak vágyálom lehet. Sok emberhez kell alkalmazkodni, és ebben az a legszebb, hogy mindenki mindig mást akar - ez Murphy.

Amit viszont az egyhetes horvátországi nyaralás során mindenki megszavazott végül nálunk, az a rafting volt. Előző nap lelkesen meséltem anyukámnak a telefonba, hogy képzelje el, megyünk holnap raftingolni, mire anyukám lesokkolva üvöltötte bele a telefonba, hogy nem mehetek, mert ilyen-olyan veszélyes és egyébként is, nem tehetem ezt vele. Ne is mondjam persze elmentem. Ehhez tudni kell, hogy öt szintje van a vadvízi evezésnek. Mi első szintű pályán araszolgattunk. Nagy túlzásokkal se mondanám utólag veszélyesnek a terepet, viszont 9 km masszív evezés állt a hátunk mögött, mire elértük a finist. Olyan izomlázam volt utána, mint egy 3-4 órás taekwondo edzés után, és mindenki meg is úszta a dolgot ennyivel. Anyukám némi telepátiával pont a vége után 10 perccel hívott, és csak azt kérdezte milyen volt. Megnyugtattam, hogy akár a 10 éves öcsém is biztonságban megtehette volna ezt az utat.

Zita

Soha életemben nem próbáltam ki semmilyen vízisportot, még a vízibiciklin sem ültem előre tekerni, hanem inkább kényelmesen elfeküdtem hátul, és napoztam. Valamelyik héten azonban ez egycsapásra megváltozott, amikor elmentem a Velencei-tóhoz kicsit strandolni. Hosszú ideig nézegettem ugyanis, ahogy a wakeboardosok siklanak a vízen, és különböző trükköket hajtanak végre csúszás közben. Természetesen azonnal megfogalmazódott bennem a vágy: én is akarok ilyet csinálni! Mivel a tónál pont nem tanulóidő volt, ezért úgy döntöttem, hogy kicsit jegelem a dolgot, ám eszembe jutott, hogy Kecskeméten - a szülővárosomban - is van egy wakeboard-pálya. Így hát fogtam magam, és két nap múlva lelkes amatőrként megjelentem a kecskeméti wakeparkban, közölve a jelenlévőkkel, hogy márpedig ezt nekem meg kell tanulnom. Néhány instrukció meghallgatása után már a lábamon is volt a board, és láttam, ahogy közeledik a csiga, ami, ha elér egy bizonyos pontot, elkezd húzni a vízen. Akkor persze átvillant az agyamon, hogy vajon normális vagyok-e, hogy ilyenre vetemedtem, de már nem volt visszaút: elindultam. Ám azonnal rettentő boldogság töltött el, mert életemben először csúsztam a vízen! Nagy örömömnek az első megkerülendő bója vetett véget, amikor is óriásit zuhantam a vízbe. Azonban ez sem vette el a kedvem, és a harmadik próbálkozásnál meg tudtam kerülni az összes kihelyezett bóját, sőt, az utolsó körben már nem lassabb tanulótempóban csúsztam, hanem normál, 30 km/órás sebességgel. Az egy órás tanulást totál fáradtan, de teljesen kivirulva fejeztem be. Bár utána napokig fájt mindenem az izomláztól, már alig várom, hogy újra mehessek szelni a vizeket, titkon pedig abban reménykedem, hogy sok-sok gyakorlás után én is meg tudok majd csinálni olyan szuper ugrásokat és trükköket, mint amilyeneket a profik. Na jó, én egy kicsit kisebbet ugrok majd náluk…

Alexa

A Szigeten kívül még sosem voltam más fesztiválon korábban, ezért úgy gondoltam, eljött az ideje, hogy megnézzek valami különbözőt is. Így jött az ötlet, hogy elmenjek Tokajba, a Hegyalja Fesztiválra. Már régóta szemeztem kimondottan ezzel a fesztivállal, de valahogy soha nem vettem rá magam, hogy elutazzak több mint kétszáz kilométert. Pedig utólag azt mondom: nagyon is megérte! Úgy gondoltam, ha már ennyit megyek, akkor nem csupán egy napra látogatok el, hanem igazán belevetem magam. Így az első naptól az utolsóig ott tomboltam Mivel a zenei ízlésem elég széles skálán mozog, ezért a fellépők nagy részének igazán tudtam élvezni a koncertjét. Legújabb felfedezettem a Záhony Unplugged Project és a Zuboly nevű zenekar lett, de nem hiányozhattak a kínálatból a régi kedvencek sem: a Csík Zenekar, a Supernem, Deák Bill Gyula, az Alvin és a Mókusok, a Magna Cum Laude, a Kiscsillag és a Kispál és a Borz. És ha ez nem lenne elég, bőven akadt ott más szuper élmény is: isteni borok, ínycsiklandó finomságok, kézműves bazár, fotózkodás a legeredetibb fesztiválarcokkal, hennafestés, napközben pedig a hatalmas hőség és a Tisza szépsége alapozta meg a hangulatot. Ez a négy nap felért egy mininyaralással, szellemileg teljesen kikapcsolt, fizikailag viszont a sok tombolástól igencsak elfáradtam - így sok-sok fényképpel, elképesztő emlékekkel és fáradtan dőltem be a saját ágyamba vasárnap

Alexa

Múlt héten az aktív pihenés örömeinek adóztam, és elmentem a barátnőmmel edzőtáborozni. A harcművészeti tábor Szegedtől nem messze, a Rózsa és Üllés közötti erdőben került megrendezésre. Meg is kaptam mindenkitől, hogy az nem edzőtábor, ahol luxusszobában lakunk és medencében vagyunk egész nap, az ilyennek a becsületes neve wellness tábor.

Ezt igazából nem tudtam cáfolni, főleg, amikor megjelent a mesterünk 80 kilós, kisebb póniló méretű dán dogja (első látásra beleszerettem). A hetem éppen ezért az intenzív edzés-alvás-medencézés kombináción túl a féktelen kutyázásról szólt.

A táborra futással készültem fel, így kondim ugyan volt, de elég régen nem taekwondoztam, így a harcművészetek által generált fájdalomtól rá kellett jönnöm, hogy igencsak elszoktam. Amikor egy nap kétszer másfél órán át a fejem fölé rugdostam, azért elkezdtem érezni a derekamat.

Szerencsére gyönyörű időnk volt, így minden szabad percemet a medencébe lógatott lábakkal, olvasással, vagy zenehallgatással töltöttem. A nyugodt, vidéki környezet egyetlen hátulütője a hatmillió bogár volt, plusz csapatokban támadtak minket, így nekik is legalább olyan jó hetük lehetett, mint nekünk.

Zita

Szeretném nektek megköszönni a legutóbbi számotokban megjelent nagy Cosmo-szerelemtesztet!

A barátommal most voltunk hét hónaposak, mindketten egyetemisták vagyunk Debrecenben, szeptembertől fogunk összeköltözni és mivel ez elég korai, hiszen akkor még csak kilenc hónaposak leszünk, néha még bizonytalan vagyok, hogy szeretném-e egyáltalán ezt a nagy komoly összeköltözősdit, hogy egyáltalán tényleg ő-e az igazi és még sok más kétely kering bennem mostanában…

Aztán megláttam a Cosmóban ezt a szerelemtesztet és arra gondoltam, hogy rá kellene venni a párom, hogy csináljuk meg! Az volt vele a hátsó szándékom, hogy a teszt alapján kideríthetem, hogy mennyire ismer már, mennyire figyel rám és ez segíthet az összeköltözéssel kapcsolatos kételyeim eloszlatásával kapcsolatban.

Aztán tegnap este, MSNezés közben (távol lakunk egymástól, kb. 150 km-re) felhoztam neki bátortalanul az ötletet, hogy van ez a teszt, mi lenne ha…? De nem számítottam rá, hogy ilyen lelkes lesz, hiszen a pasik nem szeretik az ilyen csajos dolgokat, nincs hozzá türelmük, nem látják értelmét, de az én Édesem kíváncsian várta a kérdéseket. Az eredmény számomra megdöbbentő volt! Minden kérdésre tudta választ!! Csak azért értünk el 7 pontot, mert én rontottam el! Tudta, hogy a balerinacipőt jobban szeretem, mint a magassarkút, pedig én nem emlékszem rá, hogy valaha is beszéltem volna erről! Jobban emlékezett arra, hogy mi volt rajtam az első randin, mint én az ő öltözékére!

A lényeg az, hogy a teszt szerzett nekünk egy kellemes, jókedvű estét, mivel sírva röhögtünk egy-egy vitánkon (mert meggyőzhetetlen volt arról, hogy ő csókolt meg engem először és nem én irányítottam -  ami egyébként nem igaz, mert igenis rajtam múlott), nosztalgiáztunk a megismerkedésünkről és ami a legfontosabb, hogy most már teljesen biztos vagyok benne, hogy együtt akarok vele élni és ezt Nektek köszönhetem! Megbeszéltük, hogy az első évfordulónk után megcsináljuk a második tesztet és később a sok évet együtt töltöttek tesztjét is, mert nagyon jó élmény volt!

Arra is rádöbbentem, hogy soha többé nem szabad abban kételkednem, hogy szeret-e és hogy ő-e az igazi, hiszen olyan szinten nagy szerelem a miénk! (A háttérsztori az, hogy a párom előtt volt egy kétéves kapcsolatom, ami váratlanul, egyik-napról a másikra ért véget és annyira ki voltam borulva, hogy - szégyen, nem szégyen - anyum nyugtatóin éltem, de a szakítás után két héttel ismertem meg Őt, és olyan hatással volt rám, hogy újabb két hét múlva már a barátnője voltam, minden búmat feledve és felhőtlenül boldogan és olyan szerelmesen, mint még soha! Gyakorlatilag ő hozott ki a szakítás okozta depressziómból, azzal a rejtett szándékkal, hogy a magáénak tudjon.

Ha eljutunk az esküvőig, ígérem, küldöm a képeket!
További jó munkát a nagyszerű lapotokhoz!

Ancsi

Mindig is szerettem színházba járni, és gyakorlatilag mindenevő vagyok, ha a darab műfajáról van szó, bár a musicalekre a legtöbbször szkeptikusan mentem el (ennek ellenére eddig még szinte mindegyik tetszett). Most viszont úgy alakult, hogy hétfő este meghívást kaptunk az Operettszínház Rebecca című előadására, melynek főszerepét Szinetár Dóra és Bereczki Zoltán játszották. Csupán egy kellemes estét vártam a színdarabtól, ám az előadás olyannyira megérintett, hogy azt mondhatom, az egyik legnagyobb musicalélményemet éltem át ezalatt a néhány óra alatt. A színészek nagyszerűen ki tudták fejezni a legmélyebb érzelmeket, olykor szinte beleborzongtam abba, ahogyan előadtak egy-egy jelenetet. Polyák Lilla részei és dalai különösen tetszettek mindannyiunknak. Számos kolléga és kollegina is megjelent a színházban, így nem unatkoztunk sem a szünetben, sem az előadás utáni vacsorán, ahol többek között a színészpáros is tiszteletét tette. Kapva kaptunk az alkalmon, és odaszaladtunk hozzájuk egy közös fotó erejéig, amit rögtön ki is nyomtattak nekünk. Íme, az eredmény

Alexa